Un sueno en realidad II. - 20.fejezet

Helló!

Jó hosszú kihagyás után elkészültem a folytatással. Mentségemre legyen mondva, túlságosan lefoglalt a saját történetem írása, ami az életemet jelenti. :) Nem volt ihletem, nem volt időm, nem volt energiám, de még ha lassan is, elkészültem az új résszel. Jó olvasást kívánok hozzá és köszönöm a kommenteket, pipákat!

Puszi:

Tangolita Saavedra

-         Ez kifogyott... – fordította fejjel lefelé az immáron teljesen üres üveget Ana és csalódottságában a földhöz vágta. A spanyol lánynak túl jól sikerült a felejtés és bamba tekintettel nézett rám a kanapén ülve valahonnan az alkoholgőz mögül. – Minden pasi mocskos disznó! Leszbikus leszek.

-         Szerintem ezt még gondold át!

-         Majd holnap...ehhez most már túl fáradt vagyok. Hé! Mintha nem itt aludtam volna tegnap... – nézett körül Sergio házának nappalijában elgondolkozva.

-         Ana, te itt laksz.

- Nekem mindegy. – vont vállat, aztán elfeküdt a kanapén. – Bassza meg ez kényelmetlen! – ugrott volna fel róla, de a lendülettől és az elfogyasztott alkoholtól ismét visszahuppant a kanapéra. Segíteni akartam neki felállni, de eltolta a kezem és lassan feltápászkodott, aztán megérezte a lába alatt a padlót, ami számára érthetetlen módon hullámzott és forgott is. Mellé lépve bekísértem a hálószobába és ahogy párnát érzett a feje alatt, el is nyomta az álom én pedig csendben betettem magam mögött az ajtót.

*

A digitális óra ezen a reggelen is könyörtelen volt Sergioval. Mint minden nap, most is időben igyekezett kiűzni az álmot a védő szeméből, hogy nyugodtan elkészülhessen a reggeli teendőkkel és ne késsen el az edzésről, mit sem törődve az előző éjszaka eseményeivel és az ezt követő szörnyű másnapossággal. Az ágyban, valahol a takaró alatt két alak körvonalát rajzolódott ki. Sergio a fülére szorítva a feje alól kihúzott párnáját átfordult a másik oldalára, de úgy érezte mintha belerúgott volna valamibe, miközben Ana az ágy másik oldalán meg akarta próbálni megszüntetni a zaj forrását, ám ahogy a hang felé nyújtotta a kezét, mintha valamibe beleütközött volna. Egyikük sem tudta hová tenni, hogy mi ez az egész, mert arra sem emlékeztek, hogy nem egyedül bújtak ágyba az éjszaka. A spanyol lány a szemét dörzsölgette és amikor elég bátorságot gyűjtött ahhoz, hogy szembenézzen a múlt éjjel eseményeivel, oldalra fordította a fejét, tekintete pedig Sergioéval akadt össze.

- Ááááááááááááááááááááááá! – kiáltottak fel egyszerre, miközben Ana kiugrott az ágyból, a védő pedig leesett róla és a földön ülve értetlenül nézett a lányra.

- Ana?

- Hogy a picsába kerültem ide?

- Azt én is szeretném tudni! – vakargatta a homlokát Sergio az emlékei közt kutatva, de a múlt éjszakából semmit sem tudott felidézni. – Meg azt is, hogy mit csináltunk.

- Fel vagyok öltözve, szóval csak aludtunk. – bújtatta bele lábait Ana a magassarkújába. – Na pá! – indult el az ajtó felé a lány, mire Sergio feltápászkodott a földről és elállta az útját.

- Ha már valahogy itt kötöttél ki, akkor már beszélni szeretnék veled.

- Te komolyan azt hiszed, hogy nekünk van még mit megbeszélnünk? Na hagyj engem békén Ramos! – lökte félre a védő kezét, aki egyet arrébb lépve megfogta az ajtófélfát.

 - Ana Sanchez Bilbao, hagyd már ezt a hülye duzzogást! Hülye voltam...

- Meg most is az vagy, ha azt hiszed, hogy egy bocsival jóvá tudod tenni. Hombre, rám küldtél egy magánnyomozót, mert nem bíztál meg bennem! Neked hogy esett volna?

- Csak azért, mert szeretlek...

- Ezért nyomoztattál utánam?

- Elbasztam és nagyon megbántam...Beleőrültem a gondolatába, hogy te esetleg valaki mással...elment az eszem és nem gondolkoztam.

- Akkor most hagyok neked időd a gondolkozásra. Állj el az ajtóból légy szíves!

- Ana!

- Te akartad! – vetett egy gyors pillantást Sergio takarójára a lány, amit a védő még mindig a kezében szorongatott és az egyik  sarkán állt teljes testsúlyával. Ana egy gyors mozdulattal megragadt a takarót egy nagyot rántva rajta. A férfi hirtelen elvesztette lába alól a talajt és a hátára esve elterült a szőnyegen.

- Ez szemét húzás volt! – kapta el a lány derekát Sergio még mielőtt kilépett volna az ajtón és lerántotta maga mellé a szőnyegre.

- Ramos, azonnal engedj el! Tökön rúglak! – ficánkolt Ana a védő szorításában.

- Majd ha végighallgattál.

- Nem érdekel, nem érdekel, nem érdekel... – hajtogatta makacsul.

- Nekem van időm. – vont vállat Sergio, miközben még mindig vasmarokkal fogta a lány kezeit.

- Engedj már el te idióta! – ficánkolt még jobban Ana.

- Ne ordíts már ennyire, mert fáj a fejem és nem tudom hová tettem az aszpirint!

- Nem érdekel. – hepciáskodott a lány. – A magánnyomozót nem tudod kimagyarázni!

- Nem is akarom. Soha nem adtál rá okot, hogy kételkedjek benned, én mégsem hittem neked. Alaposan elbasztam az egészet, belátom. A féltékenység elvette az eszem. Ana, én esküszöm, hogy többet nem fog ilyen előfordulni!

- Nem, mert elmegyek.

- Mikor fogod már fel végre, hogy szeretlek? – tette fel a kérdést Sergio.

- Most ettől aztán elolvadtam! Túlságosan hozzászoktattak a nők ahhoz, hogy mindent elnéznek neked.

- Nem gondolod, hogy kicsit sok az, amit már napok óta művelsz velem?

- Jaj Ramos ne akarj már megint veszekedni! Kibírhatatlan egy alak vagy másnaposan.

- Mintha te nem lennél az... – forgatta meg a szemeit Sergio – De elég a dumából! – hajolt egészen közel Anához, aki a szorult helyzetére tekintettel nem tudta elkerülni a csókot, amivel a védő belefojtotta a kitörni készülő düháradatot.

*

Mindig is szerettem a nyugalmas vasárnap reggeleket. A hálószoba ablakánál állva kortyolgattam a reggeli kávém, a tűzforró ital szinte égette a torkom, de így éreztem pont megfelelőnek. Ujjam a hideg üvegre tettem és végigkövettem egy éppen leszaladó esőcsepp útját majdnem a párkányig. Az éjjel szürke fellegek gyűltek a spanyol főváros fölé és igyekeztek megszabadulni terhüktől, az eső pedig rendületlenül kopogott az ablakokon és tetőkön. Vállam felett hátranéztem az ágyra, ahonnan mocorgás hallatszott. Gonzalo lassan megfordult és még kissé álmatagon rám nézett a párnájáról.

-         Jó reggelt angyalom! – köszönt halkan.

-         Jó reggelt Mi Amor! – léptem oda az ágyhoz és lassan leültem a szélére.

-         Észre sem vettem, amikor hazajöttél. – dörzsölte meg a szemét miközben felült a helyén.

-         Pedig még motyogtál is nekem valamit, amikor bebújtam melléd. Nem emlékszel? – mosolyodtam el.

-         Tényleg? – vakarta meg a fejét, aztán kivette a kezemből a bögrémet és ivott egy kortyot a kávémból. – Hogy tudod ezt a löttyöt meginni? – adta vissza fintorogva.

-         Nem az íze miatt, hanem mert felébredek tőle. – hajtottam le a maradékot.

-         A jó reggelt szex is ébren tart és energiával lát el. – kacsintott rám.

-         Még fel se ébredtél, de már a szexen jár az eszed. – bokszoltam a vállába.

-         Ezért csak magad hibáztathatod! – hajolt közel hozzám – Tudod, hogy teljesen megőrjítesz...pláne amikor az pólómat látom rajtad...

-         Gonzalo, fordítva nem próbáljuk ki? Te veszed fel az én pólómat. Na? – kuncogtam.

-         Minek vegyem fel arra a két percre, míg téged levetkőztetlek? – döntött végig az ágyon, miközben a kezét a combomra tette és lassan felcsúsztatta, egész be az anyag alá. – Kedves tanárnő, ha jól számolom már vagy negyed órája ébren vagyok és még nem kaptam jó reggelt csókot – hajolt fölém.

-         Akkor most pótolom a mulasztást – karoltam át a nyakát és lehúztam magamhoz egy csókra, amikor megtörve az idillt a csengő irritálóan magas hangon hasított bele az eső kopogásával és az ágynemű suhogásával keveredő halk sóhajaink közé.

-         Nem vagyunk itthon – morogta az argentin, de a csengő ismét megszólalt – Mondom, hogy nem vagyunk itthon! – csóválta meg a fejét, de a látogatónk csak nem akart tágítani – Akárki is az, ajánlom neki, hogy tényleg fontos legyen! – engedett el, aztán gyorsan öltözködni kezdtünk.

- Majd én megnézem ki csengetett. – pattantam fel az ágyról és lesiettem a bejárathoz, míg az argentinom még mindig morcosan üldögélt az ágy szélén. Elfordítottam a kulcsot a zárban és amint kinyílt az ajtó Ana repült a nyakamba. A szeme csillogott a boldogságtól és örömében egy csontropogtató ölelésben részesített. Még mindig az előző este viselt ruhája volt rajta, a haja nedvesen tapadt a homlokára és a kabátja aljáról is csepegett a víz, láthatóan nem nagyon törődött vele, hogy kinyissa az esernyőjét, míg a ház előtt parkoló autójától elért a bejáratig.

-         Nem tudok mit tenni, túlságosan is szeretem azt a dilist.

-         Kibékültetek? – kérdeztem fülig érő szájjal.

-         Igen. De azért még tepernie kell egy kicsit, hogy elfelejtsem az egész magánnyomozósdit.

-         Persze...na de gyere be! – fogtam meg a kezét és behúztam az ajtón - Csurom víz vagy! Na meg egyébként is el kell mesélned, hogy mi volt!

-         Óh...helló Ana! – állt meg az ajtóban Gonzalo és már nem tűnt annyira morcosnak.

-         Hola! Olyan szép ez a reggel! – borult az argentin nyakába.

-         Szerintem inkább nedves – nézett ki az ablakon Ana feje felett.

-         Kicsit esik. – jegyezte meg a spanyol lány. – De attól még szép.

-         Na jól van csajok, hagylak titeket beszélgetni. – húzta a fejére a kapucniját és kiment a postaládához hogy behozza a napi postát. Alig helyezkedtünk el a kanapén és vágott bele Ana a múlt este és a ma reggel eseményeinek részletezésébe, az argentin sietett be a házba és izgatott képet vágva állt meg a nappali ajtajában kezében a Marca legfrissebb számával. - Címlapon hozzák a Buddhában történteket.

-         Miiiii?! – ugrott fel Ana és valósággal kitépte Gonzalo kezéből az újságot.

Botrány! – állt öles betűkkel a címlapon – A Real Madrid sztárjai részegen randalíroztak az egyik exkluzív szórakozóhelyen. – gyorsan a cikkhez lapoztunk és olvasni kezdtük.

A blancok néhány játékosa nagy bulival ünnepelte meg szombat éjszaka a Valladolid elleni győzelmet, ám az ünneplés botrányba fulladt. Egy szemfüles olvasónk készítette és jutatta el ezeket a fotókat az italozó társaságról. Sergio Ramos, Guti Hernandez és Cristiano Ronaldo egy elkerített asztalnál foglaltak helyet, ám az andalúz védő elunta magát és lement a tánctérre, ahol verekedést provokált egy ismeretlen férfival. „Csak annyit láttam, hogy lökdösödés kezdődik, aztán már a földön voltak.Minden olyan gyorsan történt. A lány miatt volt minden! Később még ő is beszállt, aztán jöttek a kidobók és elküldték őket. Hogy miket meg nem engednek maguknak ezek csak azért mert focisták?!” – számolt be az esetről egy szemtanú. Információink szerint a szórakozóhely tulajdonosa nem tett feljelentést, de az anygai kár megtérítését a sztárjátékosoktól követeli. A klubot is kerestük, hogy milyen szankcióval honorálják a botrányt okozó játékosok tettét, de lapzártánkig nem  érkezett válasz a Real Madridtól.

Mi lesz ebből? – néztünk össze Anával és csak remélni mertük, hogy a botrány hamarosan elcsitul...