Különkiadás - Real Higuaín meg egy pici grátisz :)

Sziasztok!

Viinek megígértem, hogy beteszem a 2011. március 5.-én készült mély interjú fordítását, amely a Real Madrid TV Real ... sorozatának negyedik része (azt hiszem). Amit pedig megígérek, azt be is szoktam tartani. :) Akit érdekel és elolvassa, annak jó olvasást kívánok hozzá! :) Jelzem nem vagyok hivatásos fordító, de azért igyekeztem minél magyarosabbra átültetni a mondatokat.  :)

Még egyszer jó olvasgatást!:)

Puszi: Detti

U.I.: Szombat - vasárnap környékén lesz új rész. :)

Még egyszer hangsúlyozom, hogy az interjú 2011. március 5.-én készült!

Gonzalo Higuaín:”Arról álmodom,hogy újra magamra húzhatom a Madrid mezét a Bernabéuban”

Miley Cyrus The Climb c. dala egy álom megvalósulásáról és az érte tett erőfeszítésekről szól…ez Gonzalo Higuaín kedvenc dala.

Ez igaz, néhány hete olvastam a spanyol fordítását és nagyon könnyen tudok azonosulni vele, mert az akadályok leküzdéséről szól. Amióta megérkeztem a klubhoz akadályokat kellett leküzdenem, hogy oda jussak, ahol most vagyok. Remélem, hogy  évről évre feljebb jutok és elérem a céljaim a Real Madriddal, ez az amit szeretnék.

Sok akadályt kellett leküzdenie ahhoz, hogy a Santiago Bernabéu egyik bálványa legyen?

Igen, nagyon és néhányszor többet kellett szenvednem, mint másoknak. A családom, a barátaim, a klub és a szurkolók támogatása nagyon fontos számomra, ennek segítségével tudtam előrelépni. Nagyon büszke vagyok arra, ahová jutottam. De nem elégszek meg ennyivel és szeretnék tovább fejlődni és napról napra jobbá válni.

Gonzalo Higuaín álma ma az, hogy visszatérhessen játszani a Real Madrid mezében.

Igen,kétségtelenül. Köszönöm Istennek, hogy a különböző álmaimat megvalósította és őszintén szólva ez lenne a következő. Újra pályára szeretnék  lépni ebben a mezben és élvezni mindazt, amit a futball ad.

Hogyan képzeli el a visszatérése napját? Már bevallotta nekem, hogy a Bernabéuban szeretné…

Kétségkívül. Minden futballista álma, hogy sérülése után a csapata stadionjában térjen vissza a saját szurkolói előtt. Remélem, hogy így lesz, ezért dolgozom naponta kétszeres edzésmunkával és én vagyok az, aki a  legjobban szeretné. Nagyon hálás vagyok azért, ahogy a klub bánt velem, azoknak ,akik segítettek a rehabilitációban. Mikor a stadionba megyek és az emberek azt mondják nekem, hogy visszavárnak, az mégjobban ösztönöz.

Mi volt a legszebb dolog, amit a szurkolók mondtak önnek, mikor elmegy megnézni egy-egy meccset a Bernabéuba?

Hogy őszinte legyek nehéz kiválasztani egy konkrét dolgot, mert sok szeretetet kaptam a csapat szurkolóitól és másoktól is. Ez boldoggá tesz, mert azt jelenti, hogy helyesen cselekszem. Mindenekelőtt a személy a fontos és nem a játékos és ezért is fontos, hogy hogyan ítélnek meg. Nagyon hálás vagyok, mert egyetlen rossz megjegyzést sem kaptam és remélem, hogy meg tudom majd hálálni  az összes szeretet a pályán, amit az emberektől kaptam.

Arról a napról álmodunk, amikor Gonzalo Higuaín a játéktérre lép és ovációban részesül. Gondolt már arra, hogy mit fog érezni abban a pillanatban?

Sokat álmodok ezekkel a dolgokkal. A minap valaki azt mondta nekem, hogy a rehabilitációs folyamata gyorsabban megy, ha kitűzök magam elé egy célt. Ez a cél az az álom, hogy hogyan szerzek majd gólt, hogyan fogok ünnepelni és az amit majd az emberektől kapok. Ez segít felvidítani lelkileg, pszichikailag és fizikailag is. Nagyon elégedett vagyok azzal, ahogy a dolgok mennek, de fokozatosan kell haladnom, ez alapvető.

Gondolom megvan a meze, amiben debütált a Real Madridban. Azt is meg fogja tartani, amiben majd pályára fog lépni,mikor visszatér?

Persze. Az összes mezem megvan. A múlt szezonban volt egy lábsérülésem, az Espanyol ellen tértem vissza otthon és 15 perc alatt megszereztem a csapat harmadik találatát. Óriási öröm volt. Mindenre emlékszem abból a pár napból: ahogy visszatértem, mennyit dolgoztam, hogy úgy történjen, hogyan fogadtak a szurkolók. Ezúttal sokkal jobban fogom értékelni mindezt, mert a sérülésem súlyosabb volt, többet szenvedtem és nehéz döntést kellett meghoznom a műtét előtt. De most mindent elfelejtek és csak azt szeretném, hogy visszatérhessek a pályára és élvezhessem mindazt, amit a futball ad.

Január 11.-én műtötték Chicagoban. Mire emlékszik az operációt megelőző napokból?

Kemény volt. Már fájdalommal játszottam addig a pontig, mikor  úgy döntöttem, hogy abba hagyom, ami a Bilbao elleni meccs után volt, hogy hátha vissza tudok térni a Barca elleni meccsig. Nem voltam 100 %-os, de úgy döntöttem, hogy elutazok a csapattal. Ez kemény volt és nem tudom, hogy miért történt így. Amikor megsérülsz, akkor érted meg igazán, hogy mit jelent az, hogy "vigyázz magadra". Az az igazság, hogy sokan sok mindent mondtak nekem de én a szívemre hallgattam és most is azt teszem. A legfontosabb az, hogy jól vagyok és minél hamarabb vissza szeretnék térni.

Az Egyesült Államokba utazott a szüleivel, Pipával és Nancyvel. Ezekben a napokban hármójuk közül melyikük szenvedett legtöbbet ?

Azt hiszem mindannyian. Nagyon hálás vagyok a válogatottnak, akik elküldték az orvost, a Madridnak, hogy elküldték az övéket, a klubvezetésnek, az edzőnek, akik mindig kapcsolatban voltak velem és minden embernek, aki kimutatta felém a szeretetét és akik naponta felhívtak, hogy hogyan érzem magam. Nagyon hálás vagyok a szüleimnek és az ügynökömnek ’Cachonak’. Nincs semmi, amivel össze tudnám hasonlítani a családom a támogatását. Az, hogy velem voltak a műtét előtti pillanatokban, nyugalmat adott nekem. A műtét után azért ment minden jobban, mert ott voltak velem. Az az igazság, hogy mindannyian szenvedtünk, de mikor a műtét véget ért nyugodtabbak lettünk.

Mire emlékszik azokból a pillanatokból, mielőtt bement a műtőbe?

Egy csomó feszültség  ,idegesség és azt akartam, hogy minden jól menjen és így is volt. Nehéz ezt megmagyarázni és nem is akartam az operációt…de ha meg kellett csinálni, akkor meg kellett csinálni és ez volt az utolsó választásom, amit tehettem. A feledés homályába merült minden szenvedésem és remélem, hogy a jövőben minden jobb lesz.

Meséljen azokról a pillanatokról,mikor a műtét után kinyitotta a szemét ,tudván, hogy minden jól ment!

A műtét előtt az orvos azt mondta, hogy altatni fognak és a kórteremben fogok majd csak felébredni és én ezt nem hittem el. Azt mondták,hogy becsukom a szemem és amikor ismét kinyitom mindennek vége lesz, de nem hittem el. Elaltattak, úgy toltak be a műtőbe és nem tudom, hogy mit csináltak mert aludtam. Angolul viccelődtek, amiből semmit sem értettem (nevet). Megérkeztem a terembe, és az utolsó, amire emlékszem, hogy az orvos egy harisnyaszerűt húzott rám, majd elaludtam és a kórteremben ébredtem oxigénmaszkkal az arcomon. Teljesen kába voltam és nem értettem semmit.

Nagyon félt?

Igen, mert féltem, hogy a fájdalom nem múlik el. Attól tartottam, hogy nem leszek képes ugyanúgy mozogni, mint azelőtt. Ez egy nagyon nehéz döntés volt és gondosan mérlegelnem kellett előtte. De azt mondtam: ”Ez nem mehet így tovább,nagyon fiatal vagyok még és nem szenvedhetek egész hátra lévő életemben. Megoperáltatom magam és vállalom a kockázatot, amit ez jelent és bár lehet, hogy többet kell majd dolgoznom, de megműtenek és elfelejtek minden fájdalmat és ennyi.”

Meséljen a műtét utáni napokról! A teljesen havas Chicagóban nagyon hideg volt. Mégis  sokat sétált a szüleivel és Dr. Carlos Díezzel.

Már a műtét napján megtettem pár lépést a szállodában, feszült voltam a műtét után, hogy milyen lesz, de nem fájt. Ám elővigyázatosságból nem hagytam el a szállodát, mert jobb volt a családomnak is, hogy ott vagyok. A következő nap a szálloda körül sétáltam minden gond és fájdalom nélkül. Nagyon megkönnyebbültem és megváltoztatta az életem, a kilátásaim és őszintén szólva mindent más szemmel látok és tele vagyok optimizmussal.

Azt mondta,hogy olyan hideg volt, hogy nem lehetett befejezni egy sms-t  a telefonon, mert az ember úgy érezte, hogy lefagy az ujja.

Carlitos Díeznek nem volt nehéz. Nem tudom, lehet, hogy öngyújtó volt az ujjai közt, de nem érezte a hideget…

Azon a napon a telefonja nem hagyta abba a csörgést. Ekkor jött rá, hogy mennyit jelent az embereknek. Mire emlékszik mindebből?

Igen, ez az élet egyik árnyoldala, hogy amikor valami baj történik, akkor kezdünk el csak bizonyos dolgokat értékelni, de ez az élet velejárója és rengeteg segítséget és szeretetet kaptam az emberektől. Ez segített előrelépni azok után, amiket átéltem. Nagyon boldog vagyok, hogy minden jól ment és most itt az ideje, hogy visszafizessem ezt a ragaszkodást, azzal,hogy keményen dolgozok, hogy visszatérjek, amilyen gyorsan csak tudok és hogy azok az emberek, akik támogattak élvezzék a játékomat a pályán.

Chicagóból visszatért Madridba.Visszatért a Valdebebasba és belépett az öltözőbe a csapattársaihoz. Mire emlékszik ebből a pillanatból?

Mikor Chicagóban voltam,megnéztem a Villarreal elleni meccset és nagyon meghatódtam.  Láttam, hogy a csapat az én mezemben fut ki a pályára és erre nem számítottam. Elérzékenyültem, mert ez azt jelentette számomra, hogy a csapat segít nekem és azt szeretnék, hogy minél hamarabb visszatérjek.  Az az igazság, hogy az első napokban tele voltam adrenalinnal és kétségekkel, hogy mikor fogok visszatérni, hogyan fogok javulni…De teltek-múltak a napok és még ezekben a korai hetekben ugyan szenvedtem, de türelmes voltam, mert láttam, hogy a rehabilitációm jól halad…és most elégedett vagyok, mert egy súlyos sérülés után érzem, hogy már a cél közelében vagyok és ez nagyon boldoggá tesz.

Milyen érzés volt ismét a Valdebebas gyepére lépni?

Hatalmas öröm volt. Olyan volt,mintha naponta újra együtt edzhetnék a csapattársaimmal. Miután hónapokig szenvedtem, egy lépést tettem afelé, hogy újra játszhassak és ez óriási öröm. Vannak dolgok, amiket nem lehet szavakkal elmagyarázni, csak érezni lehet…Olyan közel látva őket és tudva, hogy nem csatlakozhatok hozzájuk összetört a szívem. De jó, mert ez az amiért én dolgoztam.

Mindig megemlíti a csapattársai, az elnök és az edző segítségét.

Az egész akkor kezdődött, mikor lesérültem és éreztem az elnök, Valdano, az edző, Karanka és mindenki támogatását. Az klubvezetés, az edző és mindenki érdeklődött utánam, ami ámulatba ejtett, mert úgy éreztem, hogy fontos játékos vagyok. Nagyon hálás vagyok, már sokszor elmondtam és ezt újra megerősíteném. Szeretném megköszönni nekik mindazt a támogatást és erőfeszítést, amit azért tettek, hogy minél előbb visszatérhessek a pályára.

Emlékszik még arra a beszélgetésre Valdanoval Barcelonában, amikor azt mondta, hogy ne aggódjon, mert nagyon hamar vissza fog térni a pályára?

Igen, ez nagyon megható és fontos beszélgetés volt. Azt mondta, hogy az elnök és mindenki más is így gondolja. Ez adott nekem erőt, hogy harcoljak azért, hogy visszajussak oda, ahol voltam.

Tudom, hogy nem tudunk konkrét dátumot, de az emberek gyakran megkérdezik, hogy mikor láthatják ismét Higuaínt a Real Madridban.

Nos, most még nehéz megmondani. De kétségkívül meg vagyok róla győződve, hogy hamarosan. Ezért dolgozok, ezért edzek és ez az egyetlen dolog ami a fejemben jár: minél előbb visszatérni. Az emberek ne veszítsék el a reményt. Remélem, hogy megadhatom nekik-és magamnak is- azt az örömet, hogy hamarosan ismét pályára lépek.

Beszéljünk Gonzalo Higuaínról, a személyről,aki nagyon más, mint a játékos. A pályán mindig komoly, koncentrál de ennek ellenére az öltözőben egyike azoknak, akik a legjobban szeretnek viccelődni. Milyen Gonzalo Higuaín?

Szakmailag minden pillanatban azzal foglalkozok, hogy 100%-ot tudjak nyújtani és segítsem a csapatot. A futballt nagyon szeretem sok más olyan dolog mellett, ami még boldoggá tud tenni, de persze éltem már át néhány rossz pillanatot is, akadt olyan is. Hivatásomat félretéve otthonülő típus vagyok. Szeretek otthon lenni, vacsorázni a barátaimmal vagy velük együtt gitározni és énekelni. Nyugalomban élek otthon anyukámmal, aki most nagyon sokat segít nekem és egy nagyon nagy üdvözletet küldök neki innen. És üdvözletem küldöm az apukámnak, aki most Argentínában van, a testvéreimnek, az unokatestvéreimnek, a nagyszüleimnek és az egész családomnak és a barátaimnak, akikkel nincs módomban minden nap találkozni. Fontos nekem, hogy beszéljek erről. Senki sem szögezett pisztolyt a fejemhez és mondta, hogy márpedig neked futballoznod kell. Azért játszok, mert szeretem csinálni. Tudtam, hogy előfordulhat, hogy egy másik országba fogok majd szerződni és hiányozni fogok az olyan fontos ünnepekről, mint a karácsony, a születésnapok, a szilveszter és lesz egy csomó dolog, amit nem tudok, majd megosztani velük. De ez engem kiforrot személyiséggé tett és jobban értékelek dolgokat. Nyugodt személyiség vagyok, azt mondom, amit gondolok és amit érzek, lehet,hogy néha túl heves vagyok, de mindig megragadom a lehetőséget, hogy újra rendbehozzam a dolgokat, ha elrontok valamit. Nagyon nyugodt ember vagyok, de amikor ideges vagyok, akkor muszáj valamit reagálnom, nem?

Volt olyan pont az életben, amikor kételkedett abban, hogy győztes lehet, mint Real Madrid játékos?

Mikor megkerestek Argentínában, nem hittem el, mert még nem húztam le olyan sok évet a River Plateben az első osztályban. Amikor mondták még mindig hihetetlen volt és az a személy mindig vissza-visszatért és még mindig ott tartottam, hogy nem hiszem el…egész addig, amíg igazzá nem vált. Emlékszem egy nagyon fontos dologra, amit még apám mondott nekem. Ő azon kevesek egyike volt, aki hitt abban, hogy sikeres leszek ebben a klubban, mikor mindenki más azt gondolta,hogy túl korai még a szerződtetésem. Azt mondta nekem a gépen útban idefelé jövet, hogy: „A Madrid valamiért megvett téged, és olyan fontosnak kell érezned magad, amennyire ők tartanak, tisztelettel, alázattal, de ugyanolyan fontosnak" Ez segített nekem, hogy higgyek magamban. Amikor beléptem az öltözőbe és láttam a játékosokat meglepődtem és azt mondtam: „Azta,2 évvel ezelőtt még a videojátékokon játszottam velük és most itt vannak mellettem, együtt játszom velük a pályán és velük beszélgetek.” Büszkeséggel töltött el és azt gondoltam magamban: „nem ijedhetek meg, győznöm kell és ha kell meghalok azért, hogy ez sikerüljön.” Nagyon büszke vagyok arra, amit itt megéltem, amit elértem és remélem, hogy még sokáig itt lehetek.

Az édesapja nagyon fontos maga számára…

Igen, bár néha mérges vagyok rá, de a végén mindig neki van igaza.

Ez úgy hangzik, mintha az édesapjával vitatkozna a legtöbbet…

Lehet, de általában neki van igaza. Nagyon fontos számomra, nagyon sokat segített nekem és a családom is mindig ott volt, úgyhogy nem panaszkodom.

Mi volt a legjobb tanács, amit az apja adott önnek?

Az egyiket korábban mondtam már. Oka van annak,hogy megvettek és nem hagyhatom ki ezt a lehetőséget és bízott bennem és a képességeimben és mindenben. Így ha egy nap el kell hagynom a csapatot, akkor tiszta lelkiismerettel megyek el, mert mindent megtettem, amit tudtam. Mindig emlékezni fogok erre.

A Boca és River középső védője hogyan adhat tanácsot futball témában egy csatárnak?

Ezek nem szakmai tanácsok,hanem mentális tippek. A futball tanításai megbízhatóak, ellentétben a politikusokéval. (nevet) A tanácsaival megnyugtat, ebben nagyon jó.

Ki a jobb Pipa, apa vagy a fia?

Nem szeretném magam összehasonlítani az édesapámmal. Mindannyian  megpróbálunk a legjobbak lenni, mint emberek. A futball egy szakma, amit ha egy nap abbahagysz, csak egy ember maradsz. Mikor visszavonulsz azt akarod, hogy azt mondják: „Milyen jó volt ez az ember” és ne azt, hogy „Mennyi címet nyert, de mint ember…” megpróbálok mind a 2 dolognak eleget tenni.

Melyik az a pillanat, amit soha nem felejtenek el a szülei, a testvérei?

Mikor debütáltam a Real Madridban Sevillában a Betis elleni Copa del Rey meccsen. Kisétáltam a pályára és apám azt mondta anyámnak: „Hogyan lehet,hogy ez a fiú ennyire nyugodt? Nem tudja hol van? Nem fogja fel, hogy mit jelent ebben a csapatban játszani?” Ez is azt mutatja,amit az előbb is mondtam. Nagyon nyugodt ember vagyok. Néhány játékos ugrálva vagy futva megy ki a pályára én csak nyugodtan sétálok.

Van egy anekdota, amit az édesapja mindig elmesél. Hónapokkal azelőtt, hogy a Real Madrid leigazolta önt , a Santiago Bernabéuban járt és készített egy videót a Tour Bernabéuról…

Igen készített egy videót és tréfásan azt mondta: „Gonzalo, Federico ezen a pályán kell játszanotok.” Majd így folytatta: „ ott állnátok és megnézném, hogy onnan hogyan szereztek gólt…onnan kijöttök és a rajongók itt várnak rátok.” A következő évben pedig leigazolt a Real Madrid.

A személyisége sokat változott mióta Madridban él?

Attól függ. 4 évvel ezelőtt nagyon fiatal voltam még és néha nem értettem, hogy miért nem tudok megtenni dolgokat, amit szeretnék. Emlékszem mikor Ikert megkérdezte mit szeretne megváltoztatni egy napra az életében és azt Iker azt felelte: „Ne legyek ilyen híres és megtehessek olyan dolgokat, amiket minden más hétköznapi ember is.” Egyetértek vele. Néha azt szeretném, hogy egy normális hétköznapi ember legyek de én azt választottam, hogy nem leszek az. Igen változtam, de kis mértékben. Próbálok ugyanaz a gyerek maradni, aki busszal ment az iskolába vagy autóval a River harmadik osztályban szereplő csapatához edzésre és délután az iskolába. Nem változtatnék meg semmit, akkor sem ha szenvedtem  néha. Bár vannak dolgok, amiket nem változtatott meg a futball.  Megpróbálok mindig ugyanaz a személy maradni.

Beszéljünk a kedvteléseiről! Ha szép az idő, szeret a Retiroban csónakázni.  És ha nem tévedek egyszer-kétszer Garay is ott volt.

Igen. (nevet) De nem csónakázni, nem szoktam, inkább a póker. Szeretem a filmeket is. Nem vagyok szakértő, de szeretem. És vettem egy gitárt is de nem játszom rajta, mert egy dalt sem tudok. Őszintén szólva azt mondhatjuk, hogy tudok rajta játszani, de nem szoktam hozzá nyúlni.

Az igazi művész otthon Lautaro, a kisebbik testvére, aki dobol.

És az édesanyám.Ő egy hihetetlen festő. Nem meghatározott dolgokat fest,mint egy személy, vagy egy vonat vagy bármi. Szóval megállsz előtte és azt mondod: „Mi ez?” Egy kis ideig nézed és megpróbálod kitalálni. Lautaro pedig elkezdett dobolni és nagyon jól csinálja, de nem engedjük játszani  délután 3 és 6 közt,mert ez a siesta ideje. (nevet) Őszintén szólva több művész is van a családban, nem csak ők ketten, de ők azok, akiknél ez a tehetség kibontakozott.

És azt is megemlítette, hogy nagyon jól ping-pongozik.

Mondtam, de már elég régóta nem játszottam.

Tudja, hogy Cristiano is nagyon jó ping-pongban?

Igen, kihívtuk már egymást, de még nem játszottunk.

Hogyan képzeljük el Gonzalo Higuaín egy tipikus napját?

Egy átlagos napom? Felkelek reggel, elmegyek edzeni, a Valdebebasban ebédelek vagy otthon, mert az anyukám nagyon szeret nekem főzni és ha ő nem főz, úgy érzem, hogy valami hiányzik. Szeretem az ételeket, amiket ő készít el. De néha lusta vagyok és nem akarok éhesen sem hazamenni…

Mi a kedvenc étele?

Az én kedvenc ételem?Édesanyám házi pizzái. Nagyon ínycsiklandozóak, de nem tudok belőlük sokat enni. De egy átlagos napon a Valdebebasban eszek és néha sziesztázom is egy kicsit, attól függően, hogy mennyit vagyok otthon. Néha elmegyek moziba vagy enni valamit az édesanyámmal vagy lógni a barátaimmal. Igyekszem normális hétköznapi életet élni.

Ön nagyon szórakozott ember nem? Azt mondják, hogy már hagyott el telefont, sapkát, hátizsákot…ez igaz?

Igaz, ez így van…

És az anekdoták embere. Hogyan fordulhatott elő, hogy bezárta az ügynökét az autóba?

Enni mentünk és…(nevet) hatan vagy heten voltunk és nem tudtam mindenkire odafigyelni. Az egyikünk kiszállt a kocsiból, aztán a másvalaki, aztán a harmadik, a negyedik…Én voltam az első és láttam, hogy öten jönnek utánam aztán bezártam az autót elindultunk és nem hallottam ’Cachita’ hangját. (nevet) ”Cachita,Cachita,hol van Cachita?” visszamentünk és ő még mindig ott ült az autóban. (nevet) Ott volt egy csomó ember és nem voltam vele tisztában, hogy mindenki megvan-e.

Mit mondott neked?

(Gonza ennél a résznél Cachitát utánozza) Hogyan lehet elfelejtkezni rólam? Egyszer a De Maria ajtajában is ott hagytam.

Nem szereti az ügynökét…

Dehogynem, nagyon szeretem.

Olyan önnek, mint egy második apa.

Egy nagyszerű ember, sokat segített nekem és nagyon szeretem.

Milyennek látja a csapatot abban az időszakban, mikor nem játszhatott? A csapat úgy tűnik, hogy egyre szilárdabb…hogyan látja kívülről?

Nehéz megmondanom, mert nagyon sokat szenvedek, amikor nézem a meccseket. Nem tudom megítélni, hogy jó vagy rossz…Sokat szenvedek, mert nem vagyok ott és kicsit rossz, akkor is, ha a csapat nyer. Ha Isten úgy akarja ott leszünk a BL negyeddöntőjében. A bajnokságban jelentős különbség van a Madrid és a Barcelona közt, de lehetséges, hogy csökkeni fog ez a különbség, mert a csapatban mindenki meg van róla győződve ,hogy ez lehetséges. A Király Kupában pedig ott vagyunk a döntőben. Úgy vélem, hogy harcban leszünk mindháromért és az a vágyunk, hogy mindet megnyerjük.

Álmodik arról, hogy a Cibelesre megy?

Reméljük, hogy így lesz, ez az ,amit mindenki akar. Sokat szenvedek és arra törekszem, hogy minél gyorsabban felépüljek, hogy segíthessem a csapatot a cél elérésének érdekében.

Beszéljen nekem Adebayorról és Benzemáról, a 2 társáról a Real Madrid támadósorából. Nagyon különbözőek, nem?

Karim évről évre megmutatja, hogy itt szeretne maradni nagyon sokáig és már egészen jól beilleszkedett. Adebayor azalatt a rövid idő alatt, amióta itt van alkalmazkodott az itteni viszonyokhoz és jól teljesít. Örülök,hogy ők a csapattársaim és remélem, hogy mikor visszatérek együtt hozzá tudjuk majd segíteni a csapatot a célok eléréséhez.

Mit csinál a meccsek napján, most hogy nem játszhat?

A játékosoknak fenntartott páholyból nézem őket. Meccs előtt lemegyek az öltözőbe, találkozok a csapattársaimmal, aztán felmegyek a helyemre, onnan megnézem a meccset és a játék vége előtt 5 perccel ismét lemegyek, köszönök a csapattársaimnak és hazamegyek.

Többet szenved, mint mikor játszik?

Sokkal többet…

Beszéljünk a Cibelesről! Megkérdeztem mindenkit, aki itt volt, hogy mi jár a fejében a Cibeles felé vezető úton.

Szinte mindennap látom a Cibelest. Köszönöm Istennek, hogy már 2x volt lehetőségem odamenni és ahogy Sergio mondta, látni a Castellanát, a Puerta del Solt, az Alcalát, az Atochát  tele emberekkel…hihetetlen,hogy hányan ünneplik a futballt és a megnyert címeket. Megy a busz és több millió ember ujjong és arról énekel, amit elértünk. Ez egy hatalmas öröm.

Beszéljen nekem az edzőjéről, Mourinhoról!

Úgy gondolom, hogy minden járékos azt szeretné, hogy olyan edzője legyen, mint a Míster. Akárhová ment, mindenhol nyert valamit. Győztes típus, egy személyiség és szereti a játékosait. Nagyon hálás vagyok neki, mert ebben az évben támogatott a legnehezebb pillanatokban is.

Mik Higuaín álmai erre az idényre?

Először is az, hogy visszatérjek játszani. A minap beszélgettem Pepével, aki szintén súlyos sérülésből épült fel és Kakával is és azt mondták nekem, hogy legyek nyugodt és ha visszatérek, majd akkor értékeljem a dolgokat. Mikor majd már rendesen edzhetek a csapattal majd még egyszer át fogom gondolni, hogy mennyit szenvedtem és mennyi munkát fektettem bele a felépülésembe.

Tudom, hogy arról a pillanatról álmodik, amikor majd újra pályára léphet a Santiago Bernabéuban, de szeretném, ha tudná,hogy több millió madridista is arról álmodik, mikor majd újra Gonzalo Higuaín nevét fogja visszhangozni az egész stadion.

Köszönöm szépen! Az első amit szeretnék, visszatérni a pályára, gólokat lőni, hogy gyönyörködhessenek a szurkolók benne, nagyon hálás vagyok. Én már sokat szenvedtem és remélem, hogy megérte.

Remélhetőleg az álmai valóra válnak!

A fordító megjegyzései :)

1. Az említett Bilbao elleni meccsen (2010. november 20.)- miután végre orvoshoz fordult - még szerzett egy gólt is. A legvadabb rémálmaimban sem gondoltam akkor, hogy 133 napot kell várnom majd arra, hogy újra lássam játszani... Aztán kettőt nem bírt már lépni, de elutazott Barcelonába ő is, sőt leült a kispadra!

2. Azt mondja, hogy nyugodtan megy fel a pályára. Lelkiekben lehet, hogy az, de egyébként valóságos kis szertartást szokott végrehajtani: ahányszor pályára lép ügyel rá, hogy a bal lábával lépjen először a fűre, aztán ugrál 3-at így fél lábon majd a jobb kezével végigsimít a gyepen és keresztet vet. Mindig ezt csinálja, figyeljétek csak meg! :D Na és ugye a meccs előtti este nem maradhat el a csevej Raúl Albiollal. :D

3. Gonzalo bátyja, Federico jelenleg az argentin első osztályú Colón csapatában rúgja a bőrt. Középpályás és szabadrúgásokból be-be szokott találni, viszont lapokat is szeret gyűjteni, volt olyan, hogy megszerezte a győztes gólt a csapatának a meccs vége felé és 5 percre rá kapta az azonnali pirosat...

4. Október-november táján Madridban járt az orvos, aki műtötte és nyilatkozott is a spanyoloknak. Mint kiderült, ez a sérv akár a karrierjének és véget vethetett volna. De az sem volt biztos, hogy kerül -e még valaha olyan formába, amilyenbe a sérülése előtt volt. Októberben majdnem zsinórban szerzett 3 mesterhármast, erre pedig csak annyit mondott a doki egy mosoly kíséretében: " Ez nem csoda, ez Higuaín"

Végül még egy fordítást megosztanék Veletek. Nicolás, a legidősebb testvére mondta róla októberben, miután Gonzalo mesterhármast szerzett az Espanyol ellen: 

Nicolás Higuaín, Pipita testvére nyilatkozott a La Sextának és elárulta, hogy mennyire szörnyű dolog történt Gonzaloval, amikor még csak 10 hónapos volt.”Súlyos agyhártyagyulladást kapott. 25 napot volt kórházban és az orvosi jelentések nem voltak túl bíztatóak. Egy nap mikor édesapánk hazajött, elmondta nekünk, hogy mit mondott az orvos. 50 % esélyt látott arra, hogy szellemi fogyatékos marad, 45 %-ot arra, hogy túléli és csak 5%-ot arra, hogy teljesen rendbe jön. És felépült, teljesen normális, bár nem teljesen,mert aki a Madridban játszik és ilyen gólokat szerez az nem teljesen hétköznapi.”(ez egy szójáték a normal szóval,ezt nem tudtam úgy lefordítani, hogy rendesen visszaadjam a jelentését  ) 
Beszélt arról is, ami a múlt idényben történt: ”Sokat szenvedett a rehabilitáció alatt. Federiconak és nekem van egy tetoválásunk, ez a mottónk is az MSN-en és a Blackberryn. Ez egy idézet Che Guevarától: Hasta la Victoria Siempre! (valami ilyesmi:a végső győzelemig vagy mindig győzünk!) Egy nap együtt vacsoráztunk az egyik meccs után, mielőtt még visszatért a sérülése után, találkoztunk Mourinhoval, aki ezt mondta: ”Figyelj, a Lyon ellen már nevezni foglak” 
Nicolás dícsérte a mentális erejét: ”Az ő titka, hogy olyan tökös, mint egy Miura, a bika.(ez egy spanyol bika fajta,a harciasságáról híres.) Az Espanyol elleni meccs után küldött nekem egy üzenetet: ”Mondtam, hogy el fog jönni ez a nap!” Ennek a gyereknek hihetetlen nagy akaratereje van, legyőz mindent. Meg vagyok győződve róla, hogy van egy őrangyala, őt Isten megérintette és olyan természetfölötti erőt adott neki, ami lenyűgöző.”