Sziasztok!
Az elmúlt másfél hetem kész káosz volt. Nagybátyám temetése volt múlt hét elején, aztán meg meglátogatott egy kedves régi barátom, úgyhogy csak hétvégén kezdtem neki ismét az írásnak és jól le vagyok maradva mindennel... de igyekszek utolérni magam az írnivalók tekintetében. Nem rizsázok tovább, inkább beteszem a részt. :) A kommenteket és a pipákat nagyon köszönöm! :) Jó olvasást!:)
Puszi: Detti
Lassan ültem fel
az ágyban és mosolyogva néztem rá a hátán fekvő Gonzalora. Teljesen kiterülve
aludt és csak egy plüssmaci hiányzott a kezéből. Teljesen olyan volt, mint egy
nagyra nőtt gyerek. Odakinn épp virradt. A felkelő nap elé viszont
be-betolakodott egy – egy kósza szürke felhő. A szél is kezdett feltámadni és
vitte magával a megtépázott fák őszi színekbe öltözött leveleit. A hátam az ágy
támlájának döntöttem, berakva magam mögé a párnámat és kinéztem az ablakon a
sötétítő függöny által szabadon hagyott kis résen keresztül. Egy ideig
figyeltem a szél játékát és elmerültem a gondolataimban. Tegnap ilyenkor még a
hazautazásomat akartam előkészíteni és Pestig futni, eltemetve magamban
mindent, jó és rossz madridi emlékeimet egyaránt, most pedig újra itt vagyok.
Persze befurakodott a gondolataim közé, hogy amit az orvos mondott, az sajnos
nem változott, de elhessegettem ezt a gondolatot. Annyira idilli volt minden: a
kibékülésünk, a mesternégyes és ez az éjszaka...nem akartam elrontani ezt az
egészet. A problémákkal ráérek máskor is foglalkozni. A tekintetem végigsiklott
a hálószobán, hogy aztán Gonzalon állapodjon meg, aki még mindig édesdeden
aludt, csak időközben fordult egyet álmában. Régen őrültnek találtam azokat az
embereket, akik a hivatásukat, életük álmát képesek voltak odadobni egy
emberért és talán még egy vadidegen országig is elmentek, átvéve az ottani
szokásokat beálltak a sorba, csakis egy emberért. Azért Az Emberért. Most pedig
rá kellett jönnöm, hogy ők nem őrültek voltak, hanem „csak” szerelmesek és én
is ugyanezt az utat kezdem el járni. Vajon, ha egyszer rákényszerítenének én
képes lennék lemondani a táncról Gonzalo miatt?
Mintha megérezte volna, hogy rá gondolok, fordult még egyet és
elmosolyodott egy pillanatra álmában. Az én szám is mosolyra húzodott és a
lelki szemeim előtt megjelent egy kép, amint közel 1 évvel azelőtt egy hatalmas
adag csokifagyi és egy 200-as csomag papírzsebkendő társaságában próbáltam
kiverni a fejemből Zsoltit, az exemet és fennhangon fogadkoztam, hogy még
egyszer nem leszek szerelmes, mert senki sem törheti össze a szívemet és az
összes pasi disznó, most meg itt vagyok Gonzalo mellett. Óvatósan kicsúsztam
mellőle és belebújtam a papucsomba. A köntösömet is magamra kaptam és
belecsúsztattam a zsebébe a mobilomat. Megkerültem az ágyat és egy gyengéd
puszit nyomtam Gonzalo arcára, épp hogy hozzáérintve a bőréhez az ajkam, aztán
csendben kiosontam a hálóból és a konyha felé vettem az irányt. Gondoltam, hogy
összeütök valami reggelit magunknak, de előbb lefőztem magamnak egy adag kávét.
A kezemben egy bögre gözölgő fekete löttyel leültem az egyik székre és
elővettem a mobilomat. Ahogy bekapcsoltam, majd kiakadt a sok sms-től és nem
fogadott hívástól. Lassan elkezdtem átolvasgatni és törölgetni az sms-eket,
aztán a híváslistára mentem át. Ana az utóbbi 1 órában rengeteget keresett,
amin meglepődtem és már épp hívni akartam, amikor megcsörrent a kis készülék.
-
Buenos
Días! Van róla fogalmad, hogy hányan keresnek téged és Gonzalot rajtam meg
Sesén?! – akadt ki egy kicsit. – Mi a jó eget műveltetek?
-
Neked is
jó reggelt! Gondolom és bocsánatot szeretnék kérni Gonzalo nevében is, de a
múlt éjjel kikapcsoltuk a telefonokat.
-
Arra
rájöttem. – puffogott tovább.
-
Gonzalo
nem akart nagy haccacárét, csak velem akart végre lenni....kettesben, senkitől
és semmitől nem zavartatottan.
-
Értem. –
enyhült meg a hangja – Basszus, hát lehet rátok haragudni?
-
Nem
tudom.
-
Ugye
most már mindent megbeszéltetek és szent a béke köztetek?
-
Hála
Istennek, igen. – mosolyogtam a telefonba.
-
Örülök
nektek. Néha irtó hüyék vagytok, de ti összetartoztok, gerlepár.
-
Gerlepár?
Ez meg honnan jött? – nevettem.
-
Egyfolytában
turbékoltok. – nevetett a spanyol lány is.
-
Ha mi
gerlepár, akkor ti?
-
Tarzan
és Jane. – vágta rá magabiztosan.
-
Akkor
kedves Jane mit szólnál hozzá, ha kárpótlásul a zargató hívásokért meghívnálak
egy fagyira? – kortyoltam egyet a bögrémből.
-
Jaaaaaaaj
hát te tudod, hogy mivel lehet engem lekenyerezni. Benne vagyok. Mikor? Hol?
-
Kettőkor
a Corte Inglés előtt, ha neked megfelel.
-
Ott leszek.
Sese nyugodjál már le! Épp telefonálok! – píritott rá a spanyolra.
- Hallom felébredt
életed értelme, úgyhogy le is teszem. Majd találkozunk! – Köszöntünk el
egymástól, aztán kinyomtam a telefont és törölgettem a számokat a
híváslistából. Miután az utolsó cseppig megittam a kávét, a kiürült bögrét
betettem a mosogatóba és nekiálltam reggelit készíteni. Bekapcsoltam a rádiót
is és kedvem lett volna táncra perdülni az ismerős dallamokra, de a bokám még
mindig fájt és ha táncolni kezdtem volna, akkor nem lett volna reggeli sem. Amikor
bemondták a pontos időt, úgy gondoltam, hogy felébresztem az argentint, aki még
mindig aludt a hálóban. A tortillát feltettem sülni és visszamentem a hálóba.
Mégjobban széthúztam a függönyöket, de semmi eredménye nem volt és minden
létező finom és nőies megoldást kipróbáltam, de egyikre sem akaródzott neki
felébredni. Legalábbis én azt hittem, mert már rég ébren volt, de nagyon
hitelesen alakította az álomszuszékot. Karbatett kézzel álltam az ágy mellett
és eszembejutott Csipkerózsika. Ha ő a herceg csókjától ébredt fel, hátha
fordítva is műkődik a dolog. Gyanútlanul fölé hajoltam, mire Gonzalo
hihetetlenül jó reflexekről tanúbizonyságot téve elkapott és lerántott maga
mellé.
-
Maradj
még egy kicsit! – hajolt fölém, aztán egy percet sem teketórizva megcsókolt,
érezhetően folytatni akarta a múlt éjszaka elkezdetteket.
-
Inkább
gyere reggelizni. – mondtam egy nyögésbe fullasztva a végét, miután a szájával
a nyakam vette kezelésbe és a kezével valahol a topom alatt járkált.
-
Inkább majd
hozd be a reggelit...de csak ha végeztünk. – hagyta abba egy pár pillanatra a
munkát.
-
A sült
galamb is a szádba repüljön, mi? Úh madre mia... – A keze arra a tájékra
tévedt, ahol a rövidnadrágom gumis dereka kezdődik meg picit lejjebb...
-
Tegnap
rúgtam 4 gólt, ennyi kényeztetést megérdemlek, nem? – kezdett el a köntösömmel
bíbelődni.
-
Jogos. –
jegyeztem még és észre sem vettem, hogy a köntös övét már ki is csomózta. – Ezt
nem lehet ép ésszel kibírni. – sóhajtottam fel, aztán kibújtam belőle és még
jobban magamhoz húztam Gonzalot.
-
Mondtam,
hogy itt maradsz még egy kicsit. – jelent meg a perverz mosoly a szája
szegletében.
- Ilyen
csábításnak nem tudok és nem is akarok ellenállni – jegyeztem meg, a kezem
pedig végigsiklott a mellkasán, mire ő teljesen fölém gördült és rácsapott az
ajkamra. Egyre jobban kezdtük elmerülni egymásban, csak aztán égett szag csapta
meg az orrom. Egy kicsit félretoltam az argentint és felültem, úgy szaglásztam
a levegőben, de őt nem nagyon érdeklte a dolog, mert így a szám helyett a
nyakamat vette kezelésbe.
-
Te nem
érzed? – kérdeztem.
-
Mit? –
nézett fel egy pillanatra.
-
Ezt a
szagot.
-
Hmm...valami
égett szag lehet...
-
A
tortilla! – ugrottam le az ágyról, amennyire csak a fájós lábammal bírtam és
lesiettem konyhába, szorosan mögöttem jött Gonzalo is. Lekaptam a szénfeketévé
vált tortillát a tűzhelyről és először is kinyitottam minden ablakot.
-
Ez azt
hiszem jól megsült. Bár a szakácskönyvben nem egészen így mutat. – vizslatta a
reggelink maradványait.
-
Még egy
megjegyzés és megetetem veled! – fenyegettem meg.
-
Jó
reggelt nektek! Mi ez a szag? – állt meg az ajtóban Jorge is.
-
Elfelejtkeztem
a tortilláról és odaégett.
-
Akkor
eszünk majd mást! – adott Gonzalo egy puszit az arcomra és nekiláttunk
megnézni, hogy miből gazdákodhatunk...
Egyedül ültem az
egyik padon a Corte Inglés előtt.Unottan lapozgattam az Hola magazin
legfrissebb számát és vártam Anát. Szokás szerint késett, mint mindenki
Spanyolországban. Az időre megbeszélt időpontokhoz érdemes hozzátenni az
embernek 15-20 percet, még akkor is ha moziba vagy színházba megyünk. Itt
ugyanis a misén, a bikaviadalon és a futballmeccsen kívül semmit sem kezdenek
pontosan. Bár már elég régóta éltem Madridban, hogy megszokjam, de én magam nem
tudtam átállni.
-
Hola
amiga! – állt meg előttem a spanyol lány.
-
Hola
Ana! – álltam fel és adtam neki 2 puszit.
-
Régóta
vársz?
-
Nem. – tettem
le a padra az újságot. Annyira nem érdekelt, mert sosem értettem, hogy miért jó
különféle sztárokról szóló pletykákról csámcsogni és ami a legfontosabb rólunk
szerencsére egy szót sem írtak.
-
Pontosabb
vagy, mint egy svájci óra.
-
Belém
nevelték. – mosolyogtam Anára. – Na megyünk?
- Mehetünk. –
bólintott a spanyol lány, aztán elindultuk a Calle de Alcalá felé, miközben
beszélgettünk és kirakatokat nézegettünk. Nem régiben nyílt az utcában egy
cukrászda és fagyizó, isteni süteményekkel és fagyival, ráadásul pedig nem is
volt annyira drága hely. Megrendeltük a 2 fagyikelyhet és leültünk az egyik
asztalhoz.
-
Mindent
sikerült elrendezned a zaragozaiakkal? – érdeklődött Ana.
-
Igen.
Elküldtem nekik a leleteimet, aztán válaszoltak, hogy sajnálják, de így el
kell, hogy váljanak az útjaink. Részemről nem sajnálom annyira... – fintorodtam
el.
-
Megértelek.
-
Az a
szemét írt nekem egy mailt. – jegyeztem meg.
-
Komolyan?
-
Ma
kaptam. Azt hiszem nem nagyon szereti ha visszautasítják...de hagyjuk.
Legfeljebb, ha küld még egyet feljelentem zaklatásért.
-
Hol van
most? Bízd rám meg Gonzalora! Bár szerintem elég, ha megadod a címét az
argentinodnak, biztos szétüti a képét és többet nem lesz kedve még rád gondolni
sem! Nem akarom elvenni Pipita örömét, hogy előtte ütöm le.
-
Na jó
inkább váltsunk témát! Most szünet lesz, mit fogtok csinálni?
-
Sesének
meccse lesz a válogatottal, de az összetartásuk előtt lesz pár napunk. Nem
tudom, hogy tervezett-e valamit, de szerintem itt maradunk a fővárosban. És ti?
- Gonzalo magával
visz Buenos Airesbe. – mosolyodtam el és amikor felnéztem a bejárat felé,
megpillantottam Sergiot és Gonzalot a cukrászda ajtajánál beszélgetni. Valamin
vitatkoztak élénken gesztikulálva, de aztán kiegyeztek valamiben és beléptek az
ajtón. Ana a bejáratnak háttal ült és nem látta, hogy kik léptek be, de nem is
nagyon érdekelte, mert kérdésekkel árasztott el az argentin úttal kapcsolatban.
Szólni akartam a spanyol lánynak, hogy nézzen a háta mögé, de Serg intett, hogy
ne szóljak róla, így inkább elkezdtem neki a tervezett programmal kapcsolatban.
A fiúk halkan az asztalunkhoz osontak, Sergio pedig hátulról befogta Ana
szemét, mire a spanyol lány borzasztóan megijedt. Ugrott egyet a széken ülve és
az ölébe ejtette a fagyis kanalat, utána meg azért pattant fel ültéből, mert a
nadrágján keresztül is érezte a fagyi hidegét. Én persze azonnal a barátnőm
segítségére siettem és a kezébe nyomtam néhány papírzsepit, Gonzalo meg Sergio
meg jót derültek az előbbieken.
-
Sese,
megöllek! Baszki, azt hittem, hogy keresztbe lenyelem a fagyiskanalat!
-
Nem
gondoltam, hogy ennyire meg fogsz ijedni. – védekezett az andalúz. – Csak nem
rossz a lelkiismereted? – röhögött tovább, mire Ana finoman felmutatta neki a
középső ujját.
-
Te is
kapni fogsz! Ne röhögj! – fordult Gonzalo felé és őt is megfenyegette.
-
Én? –
kérdezte ártatlan képet vágva az argentin.
-
Ki más?
-
Alejandra,
védj meg! – nézett rám nevetve.
-
Nem lesz
cicaharc, ne álmodozz! – jegyezte meg Ana és visszaült a székre.
-
Mi szél
hozott titeket errefelé? – kérdeztem.
-
Itt
voltunk a környéken és amikor elsétáltunk a cukrászda előtt, láttuk, hogy itt
vagytok. – kezdett bele Sergio a válaszba.
-
Vagyis
láttam én, mert te azt hitted, hogy képzelődtem. – javította ki Gonza.
-
Szóval
látta Pipita, vitatkoztunk róla egy sort, aztán bejöttünk és úgy. Leülhetünk hozzátok? – kérdezte Serg - Guszta
a fagyid, mamacita.
-
Ne
meregesd a szemed az én fagyimra! – húzta magához közelebb az asztalon a
kelyhet Ana. – Ha egy ujjal sem érsz a drágámhoz, akkor leülhettek
-
Drágádhoz?
- Amíg meg nem
ettem, le vagy tojva Ramos! – jelentette ki a barátnőm és újból nekilátott a
hideg nyalánkságnak. Közben pedig Gonzalo és Sergio is helyet foglaltak az
asztalnál és ők is rendeltek maguknak egy-egy adag fagyit. A dekorációban
helyet kapott egy gumimaci is, méghozzá piros színű, ami a papíresernyő alatt
üldögélt a vailíagombóc tetején.
Gonzaloén narancssárga gumimaci volt és szemet vetett az enyémre, ennek
pedig az lett a vége, hogy mivel nem hajlottam a cserére, egész kis kardpárbajt
vívtunk a kiskanalakkal, aminek a végén én örülhettem, de ahogy elvettem a
kanalat a számtól, Gonzalo rögtön megcsókolt és rafinált módon, ügyes
nyelvmunkával elcsente a gumimacimat.
-
A
gumimacim! – legyintettem nyakon.
-
Mondtam,
hogy enyém lesz a piros. – dőlt hátra elégedetten.
-
Mi van?
– nézett ránk értetlenül Serg.
-
Nem
érdekes. – legyintett Gonzalo. – Amigo, nem adnánk elő, azt amit kiterveltünk?
-
Miről
van szó? – kérdeztük egyszerre Anával.
A 2 focistánk
egymás szavába vágva előadta nekünk, hogy szerveznének valami jótékonysági
versenyt vagy meccset, ezt még kitalálják és meghívnák Felipééket is erre a
rendezvényre. Nagyon jó ötletnek tartottuk a dolgot és elkezdtük megtárgyalni a
részleteket. Mindenki tett hozzá egy-egy javaslatot, így már egész szépen kezdett
kirajzolódni a majdani rendezvény képe. Nekünk azonban mennünk kellett egy idő
és otthagytuk Anáékat. Sergio nem sokkal később 2 borítékot tett az asztalra.
Először csak az egyiket csúsztatta át Anának.
- Kaptál egy
meglepetést Danielától, az unokahúgomtól. – mosolygott a védő. Ana előrehajolt
és elvette a borítékot az asztalról. Kinyitotta és egy összehajtogatott papírt
vett ki belőle. Széthajtotta a lapot és egy gyermekrajz díszelgett a hófehér
papíron. A spanyol lány nagyon meghatódott az ajándékától, de mielőtt bármit is
mondhatott volna, Sergio odacsúsztatta neki a második borítékot.
-
Ez az én
meglepetésem. – mondta. Ana ezt is kinyitotta és 2 jegyet talált benne a másnap
reggeli AVE-ra.
-
Elkisérsz
Sevillába?
-
Még
szép! Köszönöm! – hajolt át Ana az asztal felett és megölelte a szerelmét.
-
Vigyázz
mert bemutatlak Danielának! Fontos a véleménye. – kacsintott Serg.
-
Szóval
nem árt, ha jól kijövök vele?
-
Nem, de
ne aggódj. Nem minden barátnőm kapott tőle rajzot.
-
Hányról
tudott?
-
Te vagy
az első.
-
Szóval
kiváltságos a helyzetem. – mosolygott Sergiora Ana - Na de ha holnap utazunk,
akkor most siessünk haza. Még össze kell pakolnunk. – állt fel az asztaltól a
spanyol lány.
- Igazad van. –
követte Ana példáját a védő és kimentek a cukrászdából...
Hola Csajszi!
VálaszTörlésIsmét nagyon-nagyon jó lett!
Szegény Gonza reggelije odaéget, de sebaj a kockahast nem szabad veszélyeztetni: D
A legjobban a cukrászdás rész tetszett. Teljesen eltudtam képzelni az egész jelenetet. Ahogy ott veszekedtek a srácok, hogy a lányokat látják-e vagy sem, meg a vita a gumimaciért. Kiskanálpárbaj... Hát ez kész! :DDD
Imádtam nagyon! Várom a folytatást! : )
puszi: nicolasa.
Hola Csajszi!
TörlésKöszi! örülök, hogy tetszett! :)
Hát ez az! :D Nyugi, azért Alejandra odafigyel, hogy ne hízzon el, ő is szereti Gonza pixeles pociját. XD
Most már elég szomorkodás volt benne, gondoltam, hogy elfér egy ilyen kis vidám rész is most már. :)
Igyekszek majd vele!
puszi:
Detti
Hát aranyanyám neked tényleg nagyon fekszik ez a stílus. Tök vicces volt ez a rész!Örülök neki!
VálaszTörlésAna meg nagy kedvencem!:)
Azért még számíthatok rá, hogy valaki elpüföli azt a Velascot?Vagy nekem kell képzeletben megtennem?:)
Várom a folytatást!:)
Kössz! :)Örülök, hogy tetszett! :)
TörlésA későbbiekben szerintem még nagyobb kedvenced lesz :D ;)
Számíthatsz, de addig gondolatban elpüfölheted még jó sokszor. :D
Igyekszek majd vele. :)
Buenas!
VálaszTörlésMuchas gracias! :) Naturalmente añado tus enlaces y sigo mutuamente.
Un saludo:
Detti
Sinceramente he perdido la práctica, porque lo estudié hace mucho tiempo en español. :)
VálaszTörlésHola Csajszi:)
VálaszTörlésSajnálom ami a nagybátyáddal történt.Ez a rész is remek volt.Annyira aranyosak eggyütt Pipita és Alejandra *_*A kedvenc jelentem nekem is a cukrázdás rész volt.Anat annyira birom :D Na meg a kis Danielat is,nagyon husi a kiscsaj :D
Nagyon nagyon várom már az ujrészt!
♥
xoxo:Titania
Hola Csajszi!
TörlésKöszönöm! :(
örülök, hogy tetszett!:) Gondoltam, hogy a cukrászda közönség kedvenc lesz :D
Igyekszek majd vele, ahogy időm engedi!:)
puszi:
Detti
azt az előbb elfelejtettem odairni hogy az a fagyi kehely amit betettél hmm igazán finom lehet,meg is kivéntam a fagyit de rendesen :D
Törlés:D :D Bocsi! Amúgy én is... :D
TörlésSzija csajszi!
VálaszTörlésRészvétem a nagybátyád miatt! :(
A rész pedig hát! Hoztad a szokásos mester szintet. Nagyon tetszett! És örülök, hogy ha nem is minden van rendben, de adatik nekik egy kis boldogság.
A gumicukros részt imádtam, de szerintem ezt írnom se kellett volna, mert úgy is tudod. El tudtam képzelni Sergio fejét, aki az egész harcból nem értett semmit. Egyébként az ő párosukat is nagyon szeretem. Pláne ahogy Ana csipkelődik Sesével. Na meg fordítva. Imádom őket. :D
Alejanak remélem nem akarja eltitkolni, hogy az a baromarcú írogat neki! Bár ahogy ismerem nem akarja Gonzát ezzel terhelni... Pedig jobban tenné.
A reggeli ágyas jelenet is haláli volt! Még jó, hogy nem merültek egymásba túlságosan! :)
Nagyon várom már, hogy menjenek Argentínába :) Bár gondolom az még kicsit arrébb lesz! :)
Puszillak!
Szia Csajszi!
TörlésKöszönöm...
Örülök, hogy tetszett! Köszi a dicséretet! :)
Neked azt hiszem a gumicukor a gyengéd, ezt már bátran kijelenthetem. :D XD Hát igen...Sese mit sem tud a piros gumimaci Alejandrára és Gonzalora kifejtett hatásáról.:D Ők már csak ilyenek. :) :D
A kérdés már csak az, hogy egyedül is le tudja-e állítani Javiert vagy túlnő rajta a dolog...
Nem jól gondolod, mert a következő rész már argentínás lesz. ;)
puszi :)
mivan? :DDD
VálaszTörlésCserét kért egy blogger.Amúgy Benfica és Madrid fan, szóval jó arc :D :D
VálaszTörlésÓóóó te quieroooo :D :P
VálaszTörlésSzia Detti!:)
VálaszTörlésElőször is: részvétem a nagybátyád miatt, tényleg:(
Másodszor: nagyon tetszett a fejezet:]] Pipita és Alejandra *--* Áá, még meg kell szoknom ezeket a neveket, de akkor is imádom őket :DD Régen jártam nálad azt hiszem:P :$ Röstellem is, de tudod, nálunk is zajlik az élet xD Háá az a kiscsajszi, Daniela, wááá hiperszuperaranyos :P És csatlakoznék az előttem lévőkhöz, NEKEM IS a cukrászdás rész volt a legfelülmúlhatatlanabb :D Azok alapján, amiket eddig olvastam, nem sokat tudok sajna hozzáfűzni, mert ugye még mindig csak ilyen halvány képzeletem van a cselekményekről - sajnos nem az elejétől kapcsolódtam be -, de nyilván tetszik :] :D Kérlek, írj, új fejezet esetén, mert megkönnyíted a dolgom és nem maradok le egyetlen fejezetről sem és talán tudom pótolni a hiányzást ^^ :$ Szuper író vagy, igazán nagy tehetséggel áldott meg az Isten ^^ :D
Puszi: niiki
Szia Niki!
TörlésKöszönöm!
Örülök, hogy tetszett! :) Én is régen tettem fel részt,- legalábbis magamhoz képest sokára hoztam a folytatást - szóval nem maradtál le semmiről. :)Egy-két rész és megszokod a neveket ;) :D Akkor bátran kijelenthetem, hogy a cukrászdás rész lett a közönség kedvenc. :) Fogok még majd olyat írni, amiben együtt szerepelnek mind a négyen, nem is olyan sokára fog következni.:)Rendben, majd írni fogok, ha hozom a következő részt.:D Köszönöm a dicséretet!:)
puszi:
Detti
Szia!
VálaszTörlésBocsánat, hogy csak most jöttem, de egyéb elfoglaltságom volt! De most itt vagyok!
Először is részvétem a nagybátyád miatt! :( Őszintén sajnálom :(
De a rész, az valami hihetetlen szuper lett :D Az elején az a kis entyem-pentyem féle jól sikerült volna, ha a reggeli nem szól közbe :D De így is jó volt! :D Gonzo nagyon édes volt, ahogy mondta, hogy tegnap 4 gólt rúgott, ezért megérdemli a kényeztetést :D Kis édes :D
A cukrászdás jelenet is nagyon jó volt :D Ana-t és Sergio-t imádom :D Nagyon édesek ketten, akárcsak Alejandra és Gonzo is :D A piros gumimaciért folytatott harc jó volt :D De amikor Sese odaadta Ana-nak azt a rajzot, majd leolvadtam a székről :D Az nagyon, de nagyon édes volt :D Már most imádom Daniela-t, pedig nem szerepelt/szerepel benne :D
Az argentinás részt már nagyon várom :D
Akárcsak a folytatást!
Puszi: Anita
Szia!
TörlésSemmi gond! A rész nem szalad el. :)
Köszönöm!
Örülök, hogy tetszett.:) A tortilla úgy döntött, hogy túl sok ez már a jóból és inkább odaégett :D :D Hát igaza van, nem? :D
Mindenkinek ez a jelenet a kedvence. :D Daniela aranyos kislány és már látatlanban kedveli Anát. :)
Igyekszek vele. :)
puszi:
Detti
Szia!
TörlésŐszinte részvétem a nagybátyád miatt! :-(
Sajnos csak most értem ide de itt vagyok! :-) Szuper, szuper, szuper! Mondjuk ez nem újdonság mert mindegyik rész ilyen!
Szóval végre minden rendben, mindenki boldog! Remélem a boldogság Buenos Airesben is megmarad!
Tetszett a kis szerelmespár romantika jelenet, Sese meg Ana irtó cukik. Tényleg ilyen csajszit képzelek el Sese mellé!
Várom a folytatást!!!
Sok puszi:
Brigi
Szia!
TörlésKöszönöm!
Semmi gond, az a lényeg, hogy itt vagy. :) Köszi a dicséretet!
Majd a folytatásból kiderül, hogy mi történt vagy mi nem Buenos Airesben.:)
Akkor jól kitaláltam Ana jellemét.:)
Igyekszek vele!
Sok puszi:
Detti
Szia Csajszi!
VálaszTörlésElőször is még egyszer részvétem...
Másodszor, ezer bocs, de végül így most ideértem :))
Aztán tudod mire jöttem rá? Hogy ezt a részt már olvastam, csak nem komiztam. Szóval nem vagyok gáz, de tényleg :DD
Amúgy nagyon tetszett, imádom. :)
Aranyosak voltak az elején együtt. Ana meg aggódik csak na. :) A fagyizás is tetszett amúgy, jót nevettem :)
Amúgy az utalást amit említettél nem figyeltem meg, ahhoz nincs energiám. Az agyam le van fáradva egy kicsit, főleg hogy nem is aludtam, de ez most nem lényeg na :DDD
várom a folytatást, és bocsa a sok rizsáért.:DD
puszillak
D.
Szia Csajszi!
TörlésKöszönöm!
Semmi gond :)
Jó reggelt! :D :D
Örülök, hogy tetszett!:)
Aggódik, meg hát gondolom nem túlságosan örül neki, hogy hajnalban rajta keresik a legjobb barátnőjét meg annak a pasiját. :D :D
Segáz, olyan 10 rész múlva már úgy is kiderül, hogy mi lesz a vége :D
Mindjárt fel is teszem.
Puszi:
Detti