Un sueno en realidad - 16.fejezet

Sziasztok!


Mint ahogy azt írtam a chaten otthon sajnos korlátozott a net hozzáférésem, úgyhogy otthonról nem tudok frissíteni. Olvasni tudok, sőt még kommentet is tudok írni,csak fríssiteni nem enged. Nem tudom, hogy meddig tart még ez az állapot, de ha valahogy meg tudom oldani, akkor hozok frissítést.


Köszönöm a türelmetek és megértéseteket!

*

Még mindig elgondolkozva ültem a kávézóban és az iskola felé siető Lucast figyelve azon járt az agyam, hogy miként tudnék neki segíteni. Annyira el voltam merülve a gondolataimban, hogy észre sem vettem, amikor Gonzalo a semmiből ott termett és leült velem szemben.
- Alejandra! Hahó! – hajolt előre a széken az argentin.
- Szia Gonza! – vettem elő a legszebb mosolyom. – Ez aztán a meglepetés!
- Az iskolában kerestelek, ott mondta Ana, hogy itt talállak. – állt fel és áthajolva az asztal felett megcsókolt. – Látom nagyon elgondolkoztál. –ült vissza a székre.
- Megpróbálok felkészülni a délutáni értekezletre. Azt hiszem lesz egy elég kemény köröm még Jaureguivel. – húztam el a szám.
- Megint beszólt valamit? – szorult ökölbe a keze.
- Nem, most nem ez a baj. Az egyik tehetséges diákomért próbálok meg közbenjárni. Nagyon nehéz helyzetbe került, mert a szülei vállalkozása csődbe ment és így nem tudja fizetni a tandíjat, hiába dolgozik több helyen is. Ördögi körbe került, mert a munka miatt órákra sem tud járni rendesen, amiért az ösztöndíját is elvették, Jauregui pedig ki akarja rúgni. – magyaráztam el a helyzetet az argentinnak élénk gesztikulációval kísérve.
- Értem. – dőlt hátra Gonza a széken és elkomorulva a gondolataiba mélyedt.
- Gonzalo – szólaltam meg pár percnyi csendet követően, mire ő felkapta a fejét – egyébként gondolkoztam ezen az összeköltözés dolgon is. – váltottam témát.
- És mire jutottál?
- Szombaton lesz meccsetek, ugye? – bólintott egyet válaszul – Én ma délután meg holnap mindent bedobozolok és ha neked megfelel, akkor vasárnap áthurcolkodok.
- Tökéletes. – derült fel az arca. - Már alig várom, hogy ott legyél velem és végre ne érezzem üresnek a házamat. – mosolygott rám - Viszont most bocsáss meg, de mennem kell! – állt fel és én is követtem a példáját.
- Nekem is. Nem sokára kezdődik az értekezlet.
- Holnap ugye ott leszel a Bernabéuban? – ölelt át.
- Ki nem hagynám.
- Rendben. Akkor majd a meccs után találkozunk!
- Okés. – bólintottam, aztán megcsókolt búcsúzásképp, aztán ő odalépett a kocsijához, míg én az ellenkező irányba indultam el.
- Aleja! – szólt utánam mire én a vállam felett néztem rá – Szurkolok! Majd meséld el, hogy mire jutottál azzal a pávával.
- Köszi! Majd hívlak! – fordultam vissza, amikor ismét az argentin hangját hallottam meg a hátam mögött én pedig ismét megálltam és a vállam felett ránéztem.
- Csak azt akartam mondani, hogy szeretlek és borzasztóan hiányozni fogsz! – állt a kocsija mellett fél karjával a nyitott ajtóra könyökölve. A szám mosolyra húzódott és visszasétáltam Gonzalohoz.
- Elárulok egy titkot. – néztem mélyen a szemébe – Én is szeretlek és te is hiányozni fogsz nekem! – súgtam a fülébe lábujjhegyre állva, aztán egy puszit adva az arcára elsiettem az iskola felé. Beérve az épületbe elmentem átöltözni aztán leültem az asztalomhoz és átnéztem Lucas aktáját. Szinte minden tárgyból kitűnő volt, kivétel a balett, de az sem ment neki rosszul. Más panasz nem is volt rá az óralátogatás elmulasztásán kívül és ez is akkor kezdődött, amikor összecsaptak a hullámok a diákom feje felett. Már tudtam, hogy mivel fogok érvelni és bár belül remegtem az idegességtől, a legmagabiztosabb formámat igyekeztem kifelé mutatni. A hónom alá kaptam Lucas papírjait és a színházterem felé vettem az irányt, hogy megkezdhessük a félév egyik legpaprikásabb hangulatú értekezletét...

*

- Ana, kérlek mondd el a többieknek, hogy az előttünk álló hónapban milyen rendezvények lesznek, amikre oda kell figyelnünk! – szólította meg Alicia a spanyol lányt, aki egy kézzel teleírt lapott vett maga elé és felállva a helyéről sorolni kezdte a következő havi összes programot.
- A következő 4 hétre nem sok hirdetnivaló akad, de amennyi van, az mind nagyon fontos. Először is a Teatro de Zarzuelában válogatást tartanak egy zenés gyermekdarabhoz 2 hét múlva. Több szerepre is lehet pályázni, nálam megtaláljátok a részletes kiírást. –nézett végig rajtunk Ana – Aztán a Telemadrid kiírt egy pályázatot, ahová maximum 15 perces kisfilmeket várnak, egész november végéig folyamatosan lehet beküldeni a pályaműveket. A részletes tudnivalókat az aulában lévő hirdetőre fogom kitenni. Kérlek hirdessétek a diákok között! Jövő hét szerdán –sorolta tovább – az iskolába látogat egy reklámszakember, egy rendező és az egyik neves parfümgyártó fejese, mert a reklámjukhoz keresnek táncosokat. Mivel a parfüm a rendkívül találó andalúz éjszaka fantázianevet viseli, ebből kitalálható, hogy flamencoról lenne szó. Akiről úgy gondoljátok, hogy alkalmas lenne a reklámspotban szereplésre, annak szóljatok, hogy gyakoroljon. Végül és nem utolsósorban pedig a városvezetés szeretné látni, hogy mit is támogat anyagilag, ezért a 3 hét múlva kezdödő 1 hetes kulturális programsorozatuk záró állomásaként egy nagy gálát terveznek ahol az iskola diákjai is fellépnének. Röviden ennyi lenne és bárkinek bármilyen kérdése van akármelyik hirdetett dologgal kapcsolatban az nyugodtan keressen meg engem. – nézett végig rajtunk és visszaült a helyére.
- Köszönöm! – biccentett felé Jauregui – Zárásként még lenne pár szavam hozzátok. Mint látjátok Marta nem jelent meg az értekezleten és hogy már most megcáfolhassam a kezdődő pletykákat elárulom, hogy azért nincs itt, mert térdszalagszakadást szenvedett tegnap este, amikor beugrott a Teatro Zarzuela egyik előadásán a tánckarba. Több hónapig nem erőltetheti meg a lábát és nagyon valószínű, hogy ebben a tanévben már nem találkozunk vele az iskola falai közt. A félév hátralévő részében én és Alejandra fogjuk megosztani a feladatokat utána pedig keresek majd egy helyettest. Hétfő reggel gyere majd be hozzám és akkor megbeszéljük, hogy a külsős csoportokból melyiket veszed át te és melyiket én. Rendben? – nézett rám az asztal másik végéről Alicia.
- Rendben. – bólintottam – Akkor egyúttal beszéljük meg azt is majd, hogy mi lesz a reklámspottal és a gálával.
- Bueno, akkor hétfőn reggel a tanítás előtt várlak az irodámban. Ha nincs több megbeszélnivalónk akkor most mindenki hazamehet, mert üzleti vacsorára vagyok hivatalos és nem akarok elkésni.
- Nekem van még mondanivalóm. – álltam fel a helyemről. – Lucas Morenoról lenne szó.
-Hallgatlak! – dőlt hátra a székében Alicia.
- Ma leültem beszélgetni vele és elmesélte, hogy milyen nehéz helyzetbe került és azt is mondta, hogy ki akarod rúgni.
- Ez az iskola nem szeretetszolgálat.-jelentette ki hidegen - Ő is aláírta a papírt év elején amiben vállalja, hogy betartja a tanulmányi szabályzatot és a szabályzat világosan előírja a kötelező óralátogatást és a tandíj fizetését ellenkező esteben pedig mind a két vétség magával vonja a kirúgást.
- Alicia, van neked szíved egyáltalán? – pipultam be és odasétáltam mellé– Még ha egy lógós és semmirekellő lenne, de nem az! Nézd meg a papírokat, itt benne van, hogy rendesen járt az órákra, semmi panasz nem volt rá és tulajdonképpen most sincs eltekintve az óralátogatástól. – dobtam elé az asztalra a srác aktáját - Lucas hihetetlenül tehetséges szinte minden művészeti ágban és ilyen 10 évente egy ha születik. Nem rúghatod ki csak azért, mert elszegényedett a családja! – emeltem meg a hangom.
- De kirúghatom mert perpillanat én vagyok az igazgató és ha ilyen hangnemet engedsz meg magadnak velem szemben te is mehetsz utána! – emelkedett fel a székéből.
- Ne játszd a királynőt, mert te sem vagy több ember mint én vagy bárki más aki ebben a teremben van! – vágtam vissza miközben a többi kollégám döbbent csendben nézte végig ezt a jelenetet.
- Nagyon rosszul méred fel az erőviszonyokat! Az év végéig Carmen rám bízta az iskolát, tehát én vagyok az igazgató és én már azóta itt tanítok, amióta létezik ez az iskola. Ezzel szemben te csak nyár végén jöttél, teljesen kezdőként és semmit sem tettél még le az asztalra. A helyedben én csendben ülnék a helyemen és nem provokálnám egyfolytában a főnökömet. Alejandra, ne játssz a tűzzel, mert megégeted magad! – mondta fenyegetően – Egyébként pedig ha hétfő éjfélig megérkezik a tandíj teljes összege, amivel tartozik Lucas akkor maradhat, ha nem érkezik meg, akkor csomagolhat. Most pedig nekem mennem kell, mert jobb dolgom is van ennél a vitánál. – indult el kifelé a teremből és amikor elsétált mellettem megvetően nézett végig rajtam.
Amikor becsukodott mögötte az ajtó, akkor kezdett el mindenki felocsúdni az előbbi események hatása alól. Juan és Ana rögtön odajött hozzám és döbbenten ám de csodálattal a szemükben néztek rám.
- Te be mertél szólni ennek a klímaxos balerinának? – nézett rám leesett állal Juan.
- Ez az én nevelésem! Nem vagy teljesen reménytelen Aleja! – nevetgélt Ana.
- Az lehet, de én arra számítottam, hogy más is mellém áll. Tévedtem. – fordultam sarkon csalódottan és elmentem összeszedni a cuccaim otthagyva a többieket a színházteremben. Az iskolában persze rögtön híre ment annak,ami a zárt ajtók mögött zajlott és figyelő tekintetek hada kisért a mögöttem összesúgó diákok sutyorgásával keveredve, amikor végigmentem a folyosón, hogy kilépve a térre, elinduljak a lakásom felé.