Amor porteño

Sziasztok!

A múltkor a Quedate conmigonak nagy sikere volt és írtátok, hogy máskor is nyugodtan hozhatok még ilyen kis szösszeneteket. Nos ez csak félig volt kész, úgyhogy befejeztem és gondoltam, hogy megosztom Veletek. :) Na nem szoktam én mindig ilyen perverzeket írni, csak mostanában megint tangózni járok és valahogy úgy ezt hozta ki belőlem. Na de nem rizsázok tovább. Jó olvasgatást!

puszi:

Detti

Ijedten kaptam fel a fejem és a szememmel megkerestem az órát a falon. Mindjárt fél öt, azt hiszem kicsit elszundítottam. Az eddig a kezemben szorongatott párnát odadobtam a többi közé és feltápászkodtam a fekhelyemről. Nyújtóztam egy nagyot és megigazítottam a ruhám, aztán átsétáltam a próbaterembe. A délutáni napsütés átlósan világította be a termet, én pedig kiléptem az erkélyre, hogy élvezzem kicsit a melengető napfényt a korlátra könyökölve.

Alattam pár emeletnyi mélységben autók és emberek százai hömpölyögtek a 9 de Julio széles sugárútján. Nem messze ide, a Plaza de la Repúblicán a valószínűtlenül kék ég felé tört az Obelisco tömbje. Akik odalenn mentek a dolguk után, nekik már megszokott látvány volt és már nekem is az, de mégis mindig rácsodálkoztam. Szerettem ezt a várost. Buenos Aires szívében vettem meg ezt a lakást, aztán összespóroltam a mellette lévőre is és végre teljesíthettem az álmom. Egy saját iskolát nyitottam, ahol megtaníthattam a vállalkozó kedvűeket a világ legerotikusabb és legfrusztrálóbb társastáncára. Buenos Airesben úgy éreztem, hogy megtaláltam saját magam, miután a tangó rám talált. Ugyanis nem mi választjuk a tangót, hanem a tangó választ minket és azt hiszem velem jó vásárt csinált. Ránéztem a karórámra, aztán ismét a látkép felé fordítottam a tekintetem. Mindjárt kiderül, hogy neki is annyit jelentettem-e, mint amennyit ő nekem. Felegyenesedtem és megigazítottam a ruhám. A saját képmásomat fixíroztam a fal mentén végighúzdó tükörben. Mára a spagettipántos fekete ruhámat választottam, amelyik alig ért combközépig. Ugyanúgy állt, mint akkor. Elégedetten fordultam a több száz darabból álló tangó album gyűjteményem felé és elővettem a kedvencemet és betettem a HiFibe. Ahogy felegyenesedtem meghallottam a bejárati ajtó nyitódását. A fejem a bejárat felé fordítottam, miközben a szívem a torkomban dobogott. A  léptei közelítettek és pár pillanat múlva a már jól ismert barna szempárral fonódott össze a tekintetem. Egyetlen szempillantásával képes volt levetköztetni, megölelni és körüludvarolni,nagyon jól emlékeztem rá és most sem történt másképp. Tettem felé pár lépést, de mindeközben igyekeztem fogva tartani a tekintetét.

-         Emlékszel? - kérdeztem, miközben az elmém leghátsó zugából eltörő emlékektől jól eső bizsergés futott végig a gerincemen.

-         Akkor is ez volt rajtad – villantott meg egy ellenállhatatlanul sármos mosolyt Gonzalo. – és majd az őrületbe kergettél vele.

Én is megvillantottam egy mosolyt felé, de nem válaszoltam semmit, csak kihívóan néztem rá. Gonzalo beljebb jött a terembe és pontosan velem szemben állt meg.  A nosztalgiától kissé melankólikus, ám mégis a perzselő vágyat hangjegyekbe öntő zene pedig kezdte betölteni a termet. A tempója lassú volt, a szívverést idézte. Minden ütemre egy lépés. Jobb láb. Bal láb. Lépegettünk a zene ütemére, de ő egy ponton kiesett az ütemből, ezért megállítottam egy picit. A jobb kezem a mellkasára tettem, oda ahol a szíve van és úgy próbáltam neki segíteni. „Tatam-tatam” doboltam a ritmust az ujjaimmal. Még az ing anyagán keresztül is éreztem, hogy mennyire izmos és kidolgozott a mellkasa, a lelki szemeim előtt pedig megjelent a kép, amint a ujjaim végigfutattom a felsőteste minden egyes négyzetcentiméterén. Biztossá váltam benne, hogy mit akarok. Elcsábítani őt. És kevesebbel nem is érem be. Látni akartam, hogy milyen hatással vagyok rá. A dal véget ért és a gép magától ugrott át a következő tangóra, de mi nem mozdultunk. Ott álltunk a terem közepén, a kezem a mellkasán pihent és egyikünk sem szólt egy szót sem. Ahogy a tangóban megkezdődött az erőteljesebb és kicsit gyorsabb rész, el akartam venni a kezem, hogy átállítsam a dalt, de Gonzalo rögtön elkapta a kezem és átkarolva a derekam magához húzott. A tenyerem belesimítottam az övébe, ahová pontosan illett és összekulcsoltuk az ujjainkat. Tett egy határozott lépést előre, én pedig ennek megfelelően hátráltam. Még tényleg emlékszik. Elvégeztem egy boleot hátrafelé és pár lépés után annyira közel kerültem hozzá, hogy az arcomon éreztem a lehelletét. Csak pár hajszál választott el tőle én pedig éreztem, hogy innentől nincs visszaút. Nem is szerettem volna, ha lenne. Még mielőtt megcsókolhatott volna egy sacadoval távolabb léptem tőle, de ő rögtön visszahúzott magához. Már-már úgy tűnt megadom magam, de egy újabb lépéssorral eltávolodtam tőle, ő pedig nekem hátat fordítva tett pár lépést előre, mire válaszul hátulról karoltam át és teljesen hozzásimultam a hátához. Gonzalo egy pörgetéssel maga felé fordított, én pedig az alsó ajkam beharapva először végigsimítottam a lábán az enyémmel lassan és érzékien végighaladva az izmos combjától le egészen a sípcsontja mentén, majd egy újabb boleo után ganchoba fogtam a lábát és éreztem, hogy a vágytól megremeg az egész teste. Egyre gyorsabban vettük a levegőt mind a ketten és nem csak a tánctól.  A tangó CD-men ez volt az utolsó dal. Ahogy vége lett, csend telepedett a teremre és a saját lélegzetünkön meg a helyéről majd kiugró szívem dobogásán kívül más zajt nem hallottam. A külvilág ekkor már rég megszűnt létezni számunkra. A már jól ismert barna szempár vágytól csillogóan nézett rám, miközben még mindig szorosan a karjában tartott. Nem tudom meddig tartott ez az állapot, de ez nem is fontos. A kezem kihúztam az övéből, és a tenyeremmel végigsimítottam a kigombolt inge által szabadon hagyott bőrén. Meleg volt és sima. Gonzalo keze a hajammal játszadozott, aztán megcsókolt. De nem gyengéden és türelmesen, hanem szenvedélyesen és követelőzőn. Egy pillanatra megszakította a csókot és mintegy megerősítést várva tőlem, mélyen a szemebe nézett és én nem mondtam nemet, hanem beletúrtam a hajába és megcsókoltam, ő pedig a hátam kezdte el gyengéden és mégis őrítően simogatni, ott ahol nem takarta a ruha anyaga, én pedig beleremegtem a mozdulataiba. Lerúgtam a cipőm, aztán fel-le kezdtem el simitgatni a lábam az övén, ahogy tangó közben is csináltam, hogy aztán egy ganchohoz hasonló mozdulattal átfogjam a combjánál és picit megszorítsam. Kezét rögtön a lábamra tette és apró köröket rajzolva a combonra egyre feljebb csúszott, még a ruhám szélénél is feljebb.

- Add nekem ezt az éjszakát! Quiero sentir tu cuerpo junto el mio... – súgta fülembe és fel-le futtatta az ujjait a belsőcombom mentén. Legszívesebben kiáltani szerettem volna, hogy nem csak az éjjelt, hanem a reggelt és a delet meg az év összes napját januártól januárig az életem minden egyes másodpercét nekiadom, ha kéri, de még csak a nevét sem bírtam kimondani, csak egy halk nyögés hagyta el az ajkam. Gonzalo viszont ezt is megértette és ismét rácsapott az ajkamra, hogy aztán érzéki és szenvedélyes csatába keveredve játszadozzon a nyelve az enyémmel, közben pedig elbotladozzunk valahogy a hálószobámig. Odakinn akár össze is dőlhett volna a világ, az is eltörpült volna a tény mellett, hogy Gonzaloval lehetek. Biztonságban éreztem magam mellette, elfeledve miden aggodalmat és problémát, haragot és bánatot, mert csak egy érzelem volt, amely kitöltötte az egész lényemet, az, hogy őrülten szerelmes vagyok belé, amióta csak először találkoztam vele az egyik VB-selejtező után hónapokkal ezelőtt. Ugyan ő rá pár napra elutazott, mert hívta a kötelesség Madridba és én már azt hittem, hogy elfelejtette vagy talán meg sem nézte azt a cetlit, amit a búcsúzáskor csúsztattam a kezébe. „Június 3. A szokott időben várni foglak. HA számítok neked, tudod hol keress majd” – állt a kis darabka papíron és most itt van. Rálöktem az ágyra és vele szemben elhelyezkedve az ölébe ültem. A nyakát kezdtem el csókolgatni és néhol aprókat beleharapni, miközben a kezem automatikusan rátalált az ingjén lévő gombokra, amelyek akadálytalanul kezdtel el szétnyílni a mellkasán, hogy aztán megszabadítsam tőle. Többször is végigfuttatam a kezem fel-le az izmos mellkasán, ahogy ezt már álmaimban nem egyszer megtettem, de az érzés még mámorítóbb volt, mint bármelyik álmomban eddig. Gonzalo nagy nehezen rátalált a ruhám cipzárjára és villámgyorsan le is húzta. A nyakamtól elindulva végigpuszilta a kulcscsontom egész le a vállamig, hogy a fogai közé kapva húzza le a ruha pántját a vállamon mind a két oldalon majd talpra állítva segítsen kilépni belőle. Gyengéden visszafektetett az ágyra, a temérdek díszpárna közé. A hátam alatt éreztem, ahogy összegyűrődik a selyem ágynemű, ahogy lehanyatlottam a párnák közé.Gonzalo szinte azonnal megérkezett mellém és rögtön fölém gördült. A csókja egyre sürgetőbb volt, miközben ő a fehérneműmtől igyekezett megszabadítani én pedig az ő farmerjével bíbelődtem. Észre sem vettem, hogy mikor és miként történt, de valahogy sikerült megszabadulnunk a felesleges textiltől, mert csak arra eszméltem fel, hogy nincs köztünk már semmi, sem ruha, sem levegő. Teljesen megrészegültem tőle. Gonzalo olyan volt nekem, mint a drog. Szükségem volt rá és egyre többet és többet akartam belőle.  Szájával a nyakamat vette kezelésbe, amivel csak olajat öntött az eddig is lobogó tűzre, de én sem tétlenkedtem és végighúztam az ujjam a gerince mentén, amitől meg-megremegett az egész teste. Kezével végigsimított az oldalamon és megkereste a legérzékenyebb pontom és úgy kényeztessen. „ Mi amor... „ nyögtem fel, miután megéreztem az ujjait magamban. Mosolyogva nézett rám, aztán ismét megcsókolt. Már úgy éreztem, hogy nem sokára elérem a végtelent és azt, ami azon is túl van, abba hagyta a munkát. „Quiero amarme” – nyöszörögtem még mindig az előbbiek hatása alatt állva. „Regalame tú cuerpo y tú alma” – hajtotta le a fejét és belesúgta a fülembe, nekem pedig jól eső bizsergés futott végig a gerincemen. – „Enyém leszel...csak az enyém...” – folytatta, aztán az eddig a nyakamnál kalandozó ajka visszatért az enyémhez, hogy rögtön ezt követően eggyé váljunk és együtt jussunk el oda, ahol nincs sem múlt, sem jövő, csak a jelen van. Csak mi, távol mindenféle poros próbateremtől és futballpályától...

Időközben Buenos Airesre rátelepedett az esti sötétség, de nem gyújtottunk villanyt. Az utcáról beszűrödő fényben zihálva feküdtünk a feldúlt ágyon. Fejem a mellkasán nyugtattam és apró szíveket rajzolgattam ujjammal rá, miközben ő a hátam simogatta. Testünkön még ott volt egy vékony izzadtságréteg az előbbiek után, de egyikünket sem érdekelte. Élveztem a ránk telepedő csendet. Nem akartam, hogy azt mondja, hogy elmegy. Nem akartam, hogy azt mondja, hogy csak ennyi volt. Inkább csak hallgattam a némaságot, amely néha többet mond, mint bármennyi szó. Meg akartam állítani az időt és örökké úgy feküdni a karjaiban.

-         Azt hiszem beléd szerettem. – mondta ki mosolyogva ezt a rövidke mondatot megtörve a csendet.

-         Azt hiszem én is szeretlek. – válaszoltam felülve, mire ő is lő helyzetbe tornázta magát. Odahajoltam hozzá és megcsókoltam. – Hiányoztál.

-         Te is nekem. De most már itt vagyok.- simogatta meg az arcom és ottfelejtette a kezét -  Itthon vagyok. – cirogatta meg az arcom a hüvelykujjával, aztán gyengéden megcsókolt, miközben visszahanyatlottunk a párnák közé...


Quiero sentir tu cuerpo junto el mio... - A tested együtt akarom érezni az enyémmel.
Quiero amrme - azt akarom, hogy szeress
Regalame tú cuerpo y tú alma - Add nekem a tested és lelked