Blog-szülinap :)

Sziasztok!

Tudom tegnap már megtettem, de ma is így a bejegyzés elején szeretném megköszönni Mindenkinek, aki akár egyszer is beleolvasott a blogomba, kommentelt vagy egy pipa formájában véleményt hagyott bármelyik fejezet végén. Rengeteget jelent nekem és irtó jól esik, hogy ennyien szeretitek azt, amiket én unalmamban firkálgatok. A rendszeres olvasóim nagy részét barátomnak mondhatom és nagyon örülök neki, hogy megismerhettelek Titeket. Azzal, hogy elkezdtem blogolni, egy nagyon jó közösségbe kerültem úgy gondolom. :) Így az egy éves szülinap hetében gondoltam, hogy először is kibékítem Alejandrát és Gonzalot. :D Másodszor írok egy postot, harmadszor pedig egy pár részes novellát. Az első pont kipipálva, most jön a második. :) Jöjjön néhány tény és kulisszatitok! :)

1. Annak, hogy megnyitottam ezt a blogot és útjára indítottam a történetet Klausz keze is benne van és őt illeti ezért köszönet. Az Un sueno már javában íródott, amikor elküldtem neki e-mail formájában a kész részeket és ő kezdte el rágni a fülem, hogy tegyem közzé. Önbizalom hiányban szenvedek, így én bár régóta írok, nem lett volna bennem elég bátorság hozzá, hogy közzétegyem a firkálmányaimat. Sok-sok rábeszélés hatására azonban elszántam magam és nem bántam meg, hogy a blogolás mellett döntöttem. :)

2. Ahogy az előbbi postban is említettem, mikor elkezdtem feltenni a részeket már írtam a történetet. Nos nem volta megelégedve az első változattal, ezért elhatároztam, hogy a blogra egy újraírt változat fog felkerülni. A történetet még nem fejeztem be, de amíg utol nem érem magam félretettem. Tudjátok hol álltam meg az írásban? A harmadik évadba kezdtem bele és jelenleg a 20. fejezetnél áll a történet. :) Szóval ha nem unjátok meg addig, lesz harmadik évad is. :)

3. Megosztom veletek az Un sueno keletkezésének történetét. :) Az évszámot már nem tudom, de arra emlékszem, hogy egy májusi napon kezdtem bele az írásba. Akkoriban adta le először a tv a Dirty Dancing 2 c. filmet, amiből az egyik zene ihletett meg. Hogy melyik dal? Christina Aguilera El beso del final- jába azonnal beleszerettem, amint meghallottam. Az ezt megelőző napokban hosszú ideig törtem a fejem, hogy miről is írhatnék? Forma1? Sorozat? Foci? Ám amikor meghallottam ezt a dalt, rögtön jött az ihlet egy novellához. Nem volt benne sok extra, egy rész volt az egész, lényegében a mostani prológus kiegészítve néhány leírással és ahogy kész lettem vele, félre is tettem. Napokig nem nyúltam hozzá, de aztán egyre inkább azt súgta egy hang, hogy ez lehetne egy történet prológusa, így leültem és írtam egy 5 részes novellát, aztán elkezdtem bővítgetni és végül megszületett a 32 részes első évad, amiből az átírás után 38 lett. :)

4. A Lo juro otra vez a másik szívem csücske történet. :) Ehhez az ötletet egy beszélgetés adta. Arról volt szó, hogy a mesék, a filmek, a szerelmes regények és fanficek többségében a történet a megismerkedéstől az esküvőig, esetleg a közös gyerek megszületéséig tart. Ez nem baj, mert ezek a történetek is nagyon élvezetesek, de mi lenne ha megpróbálkoznék egy olyannal, ami ott kezdődne, amiről hallgatni szoktak. Ott, ahol már vége a rózsaszín cukormáznak. Nem tudtam, hogy mennyire lesz sikere, de belevágtam. Eredetileg 5 fejezet lett volna, de aztán egy álmatlan éjjel eszembe jutott, hogy még valami meglepetést, egy váratlant húznom kellene és akkor beleírtam, hogy Esperanza a válása napján tudja meg, hogy gyereket vár Gonzalotól. :) A Lo juro pedig talán túl is szárnyalta az Un suenot. :)

5. Írás közben a zene számomra nagyon fontos. Sokkal jobban is sikerülnek azok a fejezetek, amelyek írása közben a részhez tökéletesen passzoló dalt hallgattam ismétlőre téve a Media Playert. :) Leginkább spanyol nyelvű dalok közül szoktam válogatni, hisz a történetem is Madridban játszódik, többségében spanyol szereplőkkel és nem nagyon merek angol nyelvű dalokkal próbálkozni, mert ezt a nyelvet nem beszélem ellenben a spanyollal. :)

6. A női főszereplőimben az Alma Rebeldét kivéve - ahol Rosario karakterét a legjobb barátnőmről mintáztam - sok tulajdonságomat lehet felfedezni és az életútjuk is hasonlóságot mutat az enyémmel. Alejandrában a múltam írtam meg... táncosnő, ahogy egy időben én is az szerettem volna lenni. Az én partnerem is Norbinak hívták, ahogy az övét is a történet elején és ugyanezek a sérülések törték össze az álmaimat, amelyektől ő is szenvedett. Én is makacs vagyok és kitartó, bár nem ennyire illetve másoknak szeretek segíteni, ahogy párszor ezt Alejandra is megtette. Esperanza ha lehet mondani a másik énem. :) Én is rajongok a történelemért, így nem volt kérdés, hogy Esperanza mivel foglalkozzon. Ő is nagyon makacs nőszemély és a bánatát is elfojtotta magában, ahogy én is szoktam...de a sort még lehetne folytatni. :) 

7. Amit leírok, abba a szívem is igyekszek kicsit beletenni. :) Belegondolok mindig, hogy én hogyan reagálnám le a helyzeteket és ezt alakítom át a szereplők karaktere szerint. Az érzések, érzelmek leírásánál, pedig abból merítek, amit én érzek és éreztem. Én is voltam szerelmes, szúrtam is el néhány dolgot, szakítottam, haragudtam, megbocsátottam, elbuktam és ismét talpra álltam...Nem volt könnyű életem, sok akadállyal kellett és kell megküzdenem, talán épp ez tett olyan emberré, amilyen most vagyok. Aki nehezen barátkozik, de ha valakit egyszer közel enged magához, azért bármikor tűzbe menne. Aki hisz még az igaz szerelemben. Ezért is megy talán ennyire a romantikus történetek írása. Ha leülök írni, mindig ezekre gondolok vissza...:)

8. Az Un sueno főszereplője a legelső változat óta Alejandra, de Ana eredetileg Laura lett volna - amely nevet egy másik karakter kapta meg - , Javier pedig Andrés volt. Még leírok néhány fontosabb változtatást! :) Eredetileg Lisa nem szerepelt a történetben, Gonzalo másképp bukott volna le Carolinával, nem Alicia által illetve az a zaragozai este is kicsit másképp történt volna, Alejandra pedig nem akart volna akkor hazautazni. Eredetileg happy end lett volna az első évad is, de tudva, hogy írok hozzá folytatást szomorú véget kapott. A második évad elején Guillo nem jött volna össze Alejandrával és még folytathatnám a sort... mindent összevetve ez a változat jobban tetszik, mint az eredeti. :)

Végül pedig nem zárnám mással, mint amivel kezdtem. Köszönöm és remélem, hogy jövőre még itt lesztek és megírhatom majd a második szülinapi bejegyzést. :)

Sok-Sok puszi Mindenkinek!

Detti